1972-ben Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulóján megjelent egy könyv "Salgótarján története" címmel. A könyv utolsó fejezete kapcsolódik a "Salgótarján'60-'70 I. és a Salgótarján '60-'70 II." című bejegyzésekhez, talán magyarázat arra, hogy miért alakult ki a város mai képe. Száraz, de érdekes olvasnivaló 30 év távlatából. /A eredeti szövegben nincsenek régi képeslapok a városról./
Jövőre Salgótarján már 90. éve város.
A korszerű urbanizáció úján
A salgótarjáni politikai és állami vezetés hallatlan optimizmusára jellemző, hogy már 1945 májusában a városi képviselőtestület ülésén a Magyar Kommunista Párt Városi Bizottságának küldötte felvázolta a városfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket. Ezeket az irányelveket, mint reális elképzeléseket a későbbiek során az általános városrendezési tervek készítésénél maximálisan figyelembe is vették.
A felszabadulástól a helyi tanácsok megválasztásáig, 1950-ig működő helyi önkormányzati szervek és közigazgatási hatóságok tevékenységében, éppen a tartalmi változások következményeként fellelhetők már a szocialista állami gazdasági szervező, kulturális nevelő funkcióból adódó törekvések.
A tanács létrejötte után e törekvések köre egyre inkább bővült, azonban mivel a tanácsoknak az első időszakban rengeteg nagy fontosságú feladata volt, a rendelkezésre álló anyagi eszközök főként csak a meglévő intézmények működésével és minimális fejlesztésével kapcsolatos igények kielégítését tették lehetővé.
A helyi tanácsoknak azonban már az első választási ciklusban kialakultak a viszonylag hosszútávú - 3-5 éves - várospolitikai elképzelései, olyan elképzelések, melyek az egész városorganizmust átfogó várospolitika kialakítását tartották szükségesnek. Ehhez mindenekelőtt az egységes városrendezési koncepció kialakítására volt szükség. Az egységes stratégia kialakítása során viszont mód nyílott a városrendezés taktikájának kialakítására is: mint az iparfejlesztés iránya, üteme, a lakótelepek kialakításának sorrendje, a közintézmény-hálózat fejlesztésének területi elhelyezése, üteme és hasonlók.
Ma már mindezek a törekvések természetesnek tűnnek, sőt ma már jogilag is szabályozva vannak. A tanácsválasztást követő évtizedben azonban még sem országos gyakorlattá nem alakultak, sem erre vonatkozó jogszabály nem létezett.
A városrendezési tervek készítésére irányuló salgótarjáni törekvéseket - amelyeket mai szemmel is feltétlenül pozitívnak kell értékelnünk - főként az tette indokolttá, hogy az általános városrendezési terv készítését megelőzően mindössze egyes városrészek beépítési tervei készültek csak el, másrészt azért, mert az Építésügyi Minisztérium által központilag irányított állami lakásépítésre nyílt lehetőség.
Ennek annál is inkább nagy jelentőséget adott az, hogy az 1950-es években központilag irányított állami lakásépítés politikailag is rendkívül indokolt kezdeményezésnek bizonyult. Ugyanis nem csak egyszerűen a háborús károk helyreállítására, vagy az elpusztult lakóépületek pótlására volt szükség, hanem a sokszor lakás nélküli, vagy emberi tartózkodásra nem alkalmas építményekben lakó családok lakáshoz juttatását kellett megoldani. Érthető és jogos törekvés volt tehát, hogy a népgazdaság lehetőségein belül, minél kevesebb ráfordítással minél több lakást adjon át a város.
Az a sok vonatkozásban jogos kritika, amellyel az egyes lakótelepeket illetik, éppen ezért nem megalapozott, mert 15-20 évvel ezelőtt az alapvető igények kielégítése politikailag, társadalmilag jelentett a lakosság szempontjából sürgetően megoldandó feladatot.
Már akkor azonban nagyon jól látták a város politikai és állami vezető testületei, hogy a városfejlesztés, városrendezés nem végezhető el - vagy legalábbis nagyon nehéz elvégezni azt - a szükséges döntéseket megalapozó komplex, sokoldalúan bizonyított, tudományos igénnyel elkészített városrendezési tervek nélkül.
A városrendezési terv készítésének első lépései
1955. január 4-én, a Pártoktatók Háza kistermében tartott rendkívüli tanácsülés tárgyalta azt a városfejlesztési tervet, amelynek elkészítésén a budapesti Városépítő és Tervező Vállalat az Építésügyi Minisztériumtól kapott megbízás alapján már 1950 óta fáradozott.
Ennek a tervnek néhány pontja a későbbi rekonstrukciós tervbe már nem került bele, illetve alapvetően módosult. A történeti visszapillantás szempontjából érdemes egy-két ilyen mozzanatra rámutatni.
Alapvető eltérést jelentett a későbbiekhez viszonyítva az, hogy ez az 1955. évi terv még Zagyvapálfalvát nem vette figyelembe, hiszen az még akkor önálló község volt.
Érdekes, hogy a városon átvonuló 21. sz. út vonalvezetését is másképpen képzelte el, mint a későbbi terv. Az 1955-ös terv ugyanis ennek nyomvonalát a zagyvapálfalvai temető és a MÁV-pályatest közötti területen, a baglyasaljai kétszintes keresztezést feltételezve a Bajcsy-Zsilinszky úti fiúkollégium kertje, a Bartók Béla út, a Tarján patak és a MÁV-pályatest között elnyúló sétány felhasználásával az Öreg József telep és az ONCSA-telep alatti részen kívánta vezetni és az ONCSA-teleptől csatlakoztatni a Vöröshadsereg útra, vasúti aluljáró beiktatásával.
Ugyancsak eltérés az, hogy a strandfürdőt a terv a zagyvai rakodó területére helyezte és ezért a rakodótelepet és a köztemetőt is felszámolásra ítélte.
Végül a terv a lakásépítési területek kialakításánál mindenekelőtt a szabad területek beépítését szorgalmazta; az akkor már építés alatt álló vásártéri terület, a megyei Tanácsház mögötti terület többszintes - maximálisan 3-4 szintes - beépítését.
Az 1955-ös terv a város területét ún. szomszédsági egységekre tagolta. Ez az öt egység a következő lett volna: az első a Luby-telepi rész, valamint az acélgyári völgy és az acélgyártól északra fekvő területek. A terv az acélgyári völgy rendezésén belül bővítésre javasolta a közintézményeket, mint amilyen a kultúrház, általános iskola. A Luby-telepre nem javasolt általános iskola építést, mivel a volt újtelepi játszótérre tervezett központi iskolával megoldottnak látta az igények kielégítését;
a második egység az újteleptől a nagyállomásig terjedő terület a vasútvonaltól nyugatra. Az itt elhelyezkedő közintézményeket a terv továbbra is meg kívánta tartani, kivéve a kenyérgyárat és az Autóközlekedési Vállalat telephelyét, ezek helyére jelölte ki ugyanis a 9 emeletes új megyei kórházat. A volt bányai strandfürdő (jelenleg a Centrum Áruház bútorraktára) helyére városi népfürdőt tervezett fedett uszodával. A Bartók Béla úti iskolát a terv szanálásra ítélte, új helyét a bányai gazdasági udvar területére jelölte ki; a harmadik egység a terv szerint a városközpont, amely majdnem egészében átépítésre szorul; a negyedik szomszédsági egység a város déli részén, az Üveggyár területén helyezkedett volna el. Az ötödik egység Baglyasalja területét ölelte fel. A terv meghagyásra javasolta a meglévő iskolát, az óvodát viszont átépítésre, az orvosi rendelőt pedig korszerűsítésre.
A tanácsülés a beterjesztett javaslatot megvitatta, jó néhány kiegészítő javaslatot tett és a terv további finomítását kérte a Tervező Vállalattól. Az Országos Építésügyi Hivatal, mely ebben az időben a városrendezési tervek legfelsőbb bíráló szerve volt, ugyancsak tett észrevételeket. Az 1955-ben készített általános városrendezési terv végül is nem kerülhetett jóváhagyásra, mert bár a város központjának átépítésével, vagyis meglévő lakótömbök bontásával irányozta elő a szükséges lakástöbblet megépítését, gazdaságossági számításokkal nem igazolta a szanálás jogosultságát.
A szanálás gazdaságosságára vonatkozóan a VÁTERV 1956-ban igen részlete: és valamennyi szempontra kiterjedő vizsgálatot végzett, amely igazolta az 1955-ben készített általános terv és a városi tanács állásfoglalásának helyességét, a városközpont átépítésének gazdaságos lehetőségét. A vizsgálatot követően 1958-ban került sor az általános terv módosítására. Figyelembe vették ekkor már az Országos Építésügyi Hivatal és az említett tanácsülés javaslatait, a gazdaságossági vizsgálat eredményét és az ellenforradalom következtében kialakult népgazdasági helyzetet is. Ebben az időszakban úgy látszott, hogy a tervezés során az ipari üzemek fejlesztésében, ugyanakkor a lakásberuházások tekintetében is szerényebbnek kell lenni és lassúbb ütemű fejlődéssel kell számolni.
A városrendezési terv
Az előbbiekben elmondottak alapján kidolgozott általános városrendezési terv a Városi Tanács V.B. elé került, ahol előbb különböző szakbizottságok, állandó bizottságok, majd maga a végrehajtó bizottság foglalkozott vele. Míg a bírálat és a terv felülvizsgálata tartott, a várható fejlődés üteme tekintetében az Országos Tervhivatal és az Építésügyi Minisztérium álláspontja megváltozott. Bizonyossá vált, hogy a Salgótarján város életében legjelentősebb három nagyüzem korábban készített rekonstrukciós tervei mind növekvő ütemben kerülnek végrehajtásra. A szerényebb fejlődést feltételező általános terv szempontjából ugyanakkor döntő jelentőségű volt az a párthatározat, amely szerint az országban 15 év alatt - tehát éppen a rendezési terv távlatán belül - egymillió lakást kell építeni. Az Építésügyi Minisztérium városokra bontva tájékoztató irányszámokat is adott a távlati lakásépítés általa elképzelt nagyságára nézve. Eszerint Salgótarjánban 15 év alatt kb 3500-4000 állami erőből létesítendő lakás és kb. 600 állami segítséggel épülő családi ház elhelyezésére kellett területet biztosítani.
Az iparfejlesztés és a lakásépítés ütemére vonatkozó előbbi megállapítások, valamint a Városi Tanács V. B. észrevételei alapján - figyelembe véve az időközben bekövetkezett egyéb változásokat - kidolgozták az általános városrendezési tervnek - a végrehajtó bizottság véleménye szerint végső, jóváhagyásra alkalmas változatát.
A városrendezési terv készítéséhez olyan programadatokra van szükség, amelyekkel az egész népgazdaság, vagy legalábbis egyes országrészek fejlesztésére készített regionális tervek rendelkeznek. 1960-ban már folyamatban volt az egyes országrészeket magában foglaló regionális tervek készítése, azonban azokat még felsőbb szinten nem hagyták jóvá. Ezért az 1960-ban elkészített városi tervet egyszerűsített városrendezési tervnek lehet nevezni, amelyet az akkor hatályban lévő 36/1955. sz. városrendezési törvény szerint a városi tanácsülés hagy jóvá. Annak ellenére, hogy egyszerűsített városrendezési tervről volt szó, a tervezők a nagyobb alaposságot és részletezőbb kimunkálást igénylő általános tervezési módszerek szerint jártak el. Az volt ugyanis a meggyőződésük, hogy bár a regionális tervek még nem készültek el, már ismertek azok a városfejlesztési tényezők, amelyek Salgótarján jövőjét 15 éven belül befolyásolhatják. Így a kötelezőnél nagyobb gondot fordítottak a közintézmény-ellátás megtervezésére, a lakókörzetek (szomszédsági egységek) kialakítására, a távlati lélekszám meghatározására stb.
Az előterjesztett rendezési terv nem pénzügyi, nem beruházási terv volt, hanem keretterv, amely a várható, de az előterjesztés idején még anyagilag nem biztosított beruházások helyét volt hivatva meghatározni, hogy a növekvő életigények kielégítése érdekében irányt tudjon mutatni a kisebb távlatú (1-5 éves) pénzügyi, beruházási tervek készítéséhez.
A városi tanács 1960. július 29-én tartott rendes ülésén tárgyalta a beterjesztett tervet és azt 8/1960. T. számú határozatával jóvá is hagyta. Szükségesnek tartotta azonban kitűzni ehhez feladatként, hogy az egyszerűsített általános városrendezési terv irányelveinek megfelelően a vb gondoskodjék a helyi építési előírásokat magában foglaló tanácsrendelet-tervezet elkészítéséről; hogy a vb készíttesse el a tömegközlekedtetés biztosítása érdekében szükséges részletes tanulmánytervet, amely terjedjen ki a vasúti, közúti közlekedés részletes problémáira; előírta továbbá, hogy a vb készíttesse el a városrendezési terv irányelveinek megfelelően a villamosenergia-ellátás távlati fejlesztési tervét, amely foglalja magában az ipari, háztartási és közvilágítási villamosenergia-fejlesztési igények módozatait, és végül megállapította a tanácsülés, hogy a város általános rendezési tervének készítését sok vonatkozásban befolyásolja Zagyvapálfalva önálló államigazgatási egységként való kezelése. Ezért utasította a vb-t, kezdeményezze a megyei tanács Végrehajtó Bizottságánál Salgótarján város és Zagyvapálfalva község államigazgatási egyesítését. Ugyanakkor köszönetét fejezte ki Maróthy Győző tervezőnek Salgótarján város rendezési tervének elkészítéséért.
A jóváhagyott egyszerűsített általános városrendezési tervet, mivel annak megvalósítása napjainkban is folyik, részletesen ismertetjük.
A terv a következő fő célkitűzéseket tartalmazza:
A városforgalmi hálózata. A terv úgy módosította a 21. sz. út új vonalszakaszának kiépítését, hogy az a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky út, a Bartók Béla út vonalán, majd pedig a vasútvonal és a Felszabadulás utca között haladva érne el a Salgó utca magasságáig, ott közúti aluljáróval keresztezve a somoskőújfalui vasútvonalat a Vöröshadsereg utcába csatlakozna és a továbbiakban a jelenlegi nyomvonalon haladna ki a városból az országhatár felé.
Ennek az útvonalnak a megépítése, függetlenül a nemzetköziforgalomtól, a város belső forgalma szempontjából is nagy jelentőségű lenne, mivel tehermentesítené a Rákóczi utat. Ezen, a jövőben kiépítendő 21. sz. úton két körforgalmi rendszerű csomópont alakul ki. Az egyik, az ún. déli csomópont a Bartók Béla utcánál (amely azóta részben el is készült), a másik pedig az ún. északi csomópont a Salgó út és a Vöröshadsereg út torkolatánál.
Átmenő forgalmi útként kezeli a terv a jelenlegi Karancs utcát és a Salgó utat. A Karancs utca helyett - a terv szerint - a későbbiekben át kell térni a nagyjából a mai Kővár és Bem utca vonalán megépítendő modern útra, mely a vasútvonalat közúti aluljáróval keresztezi. Ezen az úton lehet kijutni a Rákóczi útra, illetve a városközpontba. A Salgó út nyomvonalát a Kohászati Üzemek bővítése miatt északabbra kell helyezni. Ennek építési munkái már befejeződtek.
Amikor a tervezett 21. sz. út megépül, a Rákóczi út helyi forgalmi úttá válik, vagyis olyan útvonallá, mely csak a városrészeket köti össze. A Rákóczi út nyomvonala nem változik, de feltétlenül indokolt, hogy útpályáját a legnagyobb terhelésű városközponti szakaszon kiszélesítsék. A Rákóczi úton a forgalom szempontjából évtizedek óta sok bosszúságot okozó akadály az acélgyári, illetve zagyvarakodói iparvágány sorompós keresztezése. A terv javasolja, hogy amennyiben a gazdasági lehetőségek megengedik, ezen a helyen közúti aluljárót kell létesíteni. Az aluljáró megépítésének műszaki előfeltétele itt is a vasút pályaszintjének kb. 1,5 méterrel való megemelése. Mindez annál is inkább indokoltnak látszik, mivel az iparvágány forgalmát nagyban növelni fogja az, hogy a terv szerint azt a FESZI gyárig fogják meghosszabbítani.
Új utat irányoz elő a terv Somlyóbánya-telep felé, hiszen az ún. Sziget-puszta környékén a városi tanács nagyobb arányú gyümölcsös telepítését, kertszövetkezet létesítését tervezi, így ez a tervezett út a gyümölcsgazdálkodás célját is szolgálná.
Ugyancsak új útra van szüksége Baglyasaljának is. Ezért javasolja az általános terv egy új helyiforgalmú útszakasz kiépítését az egykori tanácsi kirendeltségtől kiindulva Károlyakna-Kővár felé. Ily módon tulajdonképpen körforgalom alakulna ki, melyen ellentétes irányú autóbuszjáratokkal lehetne biztosítani a városközpont legrövidebb megközelítését.
Ami a Hatvan-Somoskőújfalu vasútvonalat illeti, a rendezési terv szerint a vasúti fővonal a jelenlegi nyomvonalán marad.
A felszabadulás után szinte forradalmi változás következett be a megye autóbuszhálózatának fejlődésében. Ezzel a nagyarányú fejlődéssel sem a megye útjai, sem Salgótarján központi autóbuszállomása nem tudtak lépést tartani. A tervben ezért jelentős helyet kapott a végleges autóbusz-pályaudvar felépítése. Ezt a vasútvonal nyugati oldalán, a későbbi 21 sz. út és a vasútvonal között kell megépíteni. Az új autóbusz-pályaudvar közvetlen kapcsolatban lesz a főtéri vasúti megállóval és a városközpontból - a már kiépített vasúti gyalogos-aluljárókon keresztül - gyalogosan is jól megközelíthető.
A kor igényének megfelelően - egyelőre egészségügyi, később személyi közlekedés céljára - helikopterállomás elhelyezéséről is kell gondoskodni. Erre a célra a Ponyi puszta területén jelölt ki helyet az általános rendezési terv.
Lakóterületek, építési övezetek. A városok lakóterülete a beépítés jellege szerint övezetekre oszlik. Síkvidéki településeknél ezek az övezetek a település középpontja felé szűkülő gyűrűkben helyezkednek el olyképpen, hogy a legkülső szegélyen a telkes, családi házas, földszintes beépítés, majd befelé a zártsorú, városias, földszint- vagy egyemeletes , övezet helyezkedik el, a település középpontjában pedig városias, emeletes beépítés jelentkezik.
Salgótarján esetében a földrajzi adottságok folytán ez az övezeti beosztás nem alakulhatott ki úgy, ahogy a síkvidéki városokban. A tőkés rendszer minden rendezési elképzelés nélkül, a pillanatnyi szükséglettől, az adott telekáraktól vezettetve telepítette a legtöbbször barakk jellegű lakóegységeket a város gerincét képező fővölgybe és a szeszélyesen szerteágazó mellékvölgyekbe. Ezt az adottságot bizonyos mértékig figyelembe kellett venni a rendezési terv készítésekor.
Ezért a jóváhagyott általános terv szerint Salgótarjánban egy-két szintes, telkes, családiházas beépítésű, valamint egy-két szintes, de zártsorú, vagy hézagos zártsorú, városias beépítésű, továbbá három-öt szintes új, városias beépítésű és végül hat-, vagy annál több szintes, magasházas beépítésű területek alakítandók ki.
A kormányzat által biztosított pénzügyi támogatás révén az elmúlt 10 év alatt nagy lendületet vett a telkes, családiházas építkezés. A családiházas építési övezetek, területegységek a korábbi általános rendezési tervek iránymutatása szerint a város szélén alakultak ki, részben a fővölgyben (Béke-telep), részben pedig a mellékvölgyekben (Pécskő utca, Károlyakna, Művésztelep stb.). Feltehető, hogy bár a jövőben az állami erőből történő lakásberuházások mellett hasonló arányokban szaporodnak a szövetkezeti és társasházak is, továbbra is jelentős mértékben fog jelentkezni a lakosságnak családi ház építésére irányuló törekvése. Az ilyen építési szándék céljaira a terv kb. 1000-1200 db, egyenként átlag 200 négyszögöles építési telek kialakítására alkalmas tartalékterületeket biztosított. Észak-déli irányban haladva kb. 30-40 telek kialakítása lehetséges a Béke-telepen, egyrészt a Micsurin út folytatásában, másrészt - a terv elfogadása óta már kiosztott és beépített területen, az új 21. sz. út és a vasútvonal között (Ifjú Gárda u.) Az Öreg József teleptől északi irányban, a Vadaskert felé húzódó platós területen ugyancsak kb. 40-50 házhely lesz kialakítható, a Karancs utca északi oldalán, a József telep és Károlyakna területeit összekötve pedig kb. 200 házhely. Részben már elkészült a Damjanich utca folytatásában, a Pécskő hegy város felőli oldalán javasolt és mintegy 300 házhelyet tartalmazó beépítési terület házhelyrendezési terve. Számítani lehet még ezenkívül a Csizmadia utca, Martos Flóra utca és az úgynevezett Tarvölgy családiházas beépítésére is. Nagyobb, mintegy 500 házhely kialakítására alkalmas tartalékterülettel rendelkezik a város a baglyasi völgyben.
Zártsorú, vagy hézagos zártsorú városias beépítési övezet kialakítását a terv a város területén nem javasol, kizárólag csak a már meglévőket jelzi.
A három-öt szintes városias beépítésű területek az állami beruházásból, szövetkezeti, vállalati és társasház-építési módon kerülnek beépítésre.
Az 1960-as terv általában csak 3-5 szintesre tervezte a városközpontban építendő lakóépületeket, 6, illetve többszintes épületet csak néhány pontra tervezett. Így a Rákóczi úton, annak keleti oldalán, a Pécskő utcától a Főtérig terjedő szakaszon, a Pécskő utca nyugati szakaszán, a Lovász József út környékén, a Salgó út nyugati szakaszán, valamint a Felszabadulás utcának a Karancs utca és a Bányaigazgatóság székháza között húzódó szakaszán. A magasházas beépítésnél a terv még központi tömbfűtéssel számolt, mivel abban az időben sem a távfűtés, még kevésbé a gázfűtés nem lehetett reális tervezési alap.
A terv külön rendelkezik egyes lakóterületek további fejlődésének megakadályozásáról is. Ezeket a területeket a terv sorvasztandó területeknek nevezi és rájuk építési tilalmat mond ki. Ezzel kívánja elérni, hogy nagyobb távlatban, esetleg 60-80 év alatt e sorvasztásra ítélt területek fokozatosan felszámolódjanak.
Az építési tilalmi rendelkezéseket a terv két csoportba osztja. Eszerint az első fokú építési tilalom azt jelenti, hogy a tilalmazott területen állandó lakás céljára szolgáló, vagy jelentősebb új gazdasági épületet, illetve toldaléképületet emelni nem szabad. Ugyanakkor azonban megengedhető meglévő épületek felújítása és tatarozása. Ilyennek minősíti a terv a Jónásch-telepet, amely gáz- és füstszennyeződéssel legerősebben érintett lakóterület az acélgyár délkeleti oldalán.
A másodfokú építési tilalom azt jelenti, hogy nemcsak új építményt nem szabad építeni, hanem tilos minden olyan felújítási munka is, amely az egyes épületek szerkezetét érinti, vagyis az épületek állagát oly mértékben javítja, hogy azok élettartama esetleg több évtizeddel megnő. Ezeken a területeken csak kisebb tatarozási munkák engedélyezhetők. A terv szerint ide sorolandó a Ferenc-telep déli végén fekvő, ún. Bolyai-telep, amely egészségtelen, zsúfolt beépítésű és ki van téve az acélgyár közvetlen szomszédságából eredő gáz- és koromszennyeződésnek; ide tartozik a Zagyvai rakodón lévő lakóterület, melyet az acélgyári iparvágány, a bányai kisvasút és a szénosztályozó fog közre; az SBTC-pálya északi részén lévő avult sorház-kolónia, mivel ennek telekterületét a későbbiekben a sportterülethez lehet csatolni, továbbá az Arany János utca mindkét oldala a Somlyó utca magasságáig, amely többszintes beépítésre alkalmas tartalékterületként jött számításba.
(A terv előrelátását igazolja, hogy e terület szanálása már 2 év óta megkezdődött s ma már alig néhány család él ott.)
Ugyanezek az okok tették indokolttá a Karancs utca környékénak a sorvasztását is. De ide tartozik még az egész cigánynegyed, továbbá a Bartók Béla út, a Karancs utca, a vasútvonal és a Tarján patak által határolt keskeny telektömb és az üveggyári, valamint a tűzhelygyári kolónia avult, korszerűtlen lakóépületei is, melyek szorosan beékelődnek a fejlődő gyárüzemek területébe és megszüntetésük a távolabbi jövőben lehetőséget nyújt a két üzem bővítésére. Végül a sorvasztandó területek közé sorolandók még a baglyasi útnak a vasútvonal és a Rákóczi út közé eső szakasza mentén elhelyezkedő szórványos lakóterületek, ugyanis a környező helyiipari területek miatt ezek fenntartása nem lehetséges.
Lakókörzetek (szomszédsági egységek.) A korszerű szocialista városépítés a települések területét, illetve a lakóterületeket olyan körzetekre (szomszédsági egységekre) osztja, amelyeket főforgalmi utak lehetőleg nem szelnek ketté, lélekszámuk 5-8000 fő között mozog és minden egység rendelkezik a megfelelő befogadóképességű bölcsődével, óvodával és általános iskolával.
Salgótarján tervezésénél is ezt a módszert követte az 1960. július 29-én jóváhagyott rendezési terv, azzal a különbséggel, hogy a közismerten rossz adottságú völgyi településben az említett elveket nem lehetett maradéktalan következetességgel érvényre juttatni. A terv az egyes szomszédsági egységek alapintézmény-szükségletét a távlati lélekszám alapulvételével, a városrendezési és helyi tapasztalati normák szerint határozta meg. Az általános iskolai tanteremszükséglet számításánál az összlakosság 14%-át vette általános iskolai korúnak, és tantermenként 40 fővel számolt, egyműszakos oktatást feltételezve. Az akkor érvényben lévő városrendezési normák szerint az összlakosság 1,72,3%-ára kellett óvodai férőhelyet biztosítani, a helyi viszonyok figyelembevételével az általános terv 2,0-2,5%-ot számol. A bölcsődei férőhelyek számításánál pedig a városrendezési normáknak megfelelően 1,5-2,0%-ot vett figyelembe a terv.
Az 1960. évben jóváhagyott terv az 1955. évi tervjavaslattal szemben a város területét nyolc szomszédsági egységre osztja. A kialakított szomszédsági egységek a következők:
1. számú. Magában foglalja a Művésztelepet, a Ferenc-telepet, valamint az acélgyári lakótelepet a Vöröshadsereg útig. Távlati lélekszáma 6000 fő. E szomszédság egységhez tartozik az Ilona-telep, a Pécskő puszta, a Ponyi puszta, a Zagyvai rakodó és a Jónásch-telep is összesen 1200 fővel.
2. számú. Ebbe tartozik a Béke-telep, az Öreg József-telep és Gizella völgy lakóterületei és déli irányban a Mártírok útjáig terjedő rész. Távlati lélekszáma 2700 fő. A terv már ebben a szomszédsági egységben biztosít helyet az új 570 ágyas kórház építésére, az egykori laktanya helyén. A kórház szomszédságában tervezi az új Közegészségügyi és járványügyi Állomást. L.Tj üzletházat javasol az új és a régi 21-es út elágazási pontjánál.
Az 1960. évi rendezési terv a 2. számú szomszédsági egység megítélésében - amint a későbbiek során kiderült - nem számolt az Öreg József plató (mintegy 450 lakás), a Zrínyi-telep (150 lakás), a Sebaj-telep (távlatban több, mint 1200 lakás) intenzív beépítésével. A fejlesztés téves megítélésének alapja az az általános városfejlesztési koncepció volt, amely abból indult ki, hogy 1960-1970 között maximális mértékben a városközpont fejlesztésére kell koncentrálni a teljes építési kapacitást és a beruházási lehetőségeket. Amikor a városközpont építése olyan fokon áll, hogy az építési területeket a város több pontján ki lehet alakítani, akkor kerülhet beépítésre az erre rendkívül alkalmas József plató és a Sebaj-telep. Az 1960-as évek második felében azonban új helyzet állott elő: lehetőség nyílt OTP-, KISZ- és vállalati társasházak építésére. Az ilyen jellegű építkezésre a József plató és a Sebaj-telep volt a legalkalmasabb.
3. számú. A vasúttól nyugatra fekvő városrészeket foglalja magában : északon a Mártírok útjával, délen az Eperjes teleppel bezárólag. Ide tartozik még a József-telep és a Károlyakna területe is. Távlati lélekszáma 8200 fő. A terv a meglévő közintézmények közül jelenlegi helyükön maradónak ítéli a pénzügyőrség, a járásbíróság, a rendőrség, az egészségház, a leánykollégium, a szakorvosi rendelő, a bányatröszt, a Fürdő utcai munkásszállás, a Bem utcai mentőállomás, a fiúkollégium, a bányai kultúrotthon, a volt megyei kórház, a jelenlegi városi és járási pártbizottság székházát. A terv új pártház építését a járásbírósággal szemben lévő területre tűzi ki (a megyei pártszékház azóta fel is épült).
A terv ebben a szomszédsági egységben - közelebbről az új mentőállomástól nyugatra, a Bányász utcáig terjedő területen - képzeli el az új 16 tantermes gimnáziumot, ezzel összefüggésben a régi gimnázium épületét a közgazdasági technikum áttelepítésére kívánja felhasználni azzal a megkötéssel, hogy a jelenlegi közgazdasági technikum épületeit le kell bontani.
Ebben a szomszédsági egységben javasolja a terv elhelyezni az új pártiskolát, a jelenlegit pedig a Kézműipari Vállalat bővítésére szánja. Ide tervezi az új zeneiskolát, a BajcsyZsilinszky úton a Sütőipari Vállalat helyén. Az átépítésre kerülő területek kereskedelmi ellátására a terv Károlyaknán egy új üzletház építését javasolja és ugyancsak itt kívánja elhelyezni a MHS megyei és városi szerveit. A terv megtartja az 1955-ös javaslatot, hogy a volt bányai strand helyén gőzfürdőt és fedett uszodát kell létesíteni.
4. számú. Ehhez tartozik a vasútvonal keleti oldalán fekvő városközponti terület, amely az acélgyári iparvágánytól déli irányban a Régiposta utcáig terjed és magában foglalja a Rokkant-telepet, valamint a Pécskő domb mögötti, utóbbi években kialakult családiházas beépítésű területet is. Távlati lélekszáma 7300 fő. A terv ebben a szomszédsági egységben számos vonatkozásban eltér az 1955-ös elképzelésektől. Egyértelműen tisztázza, hogy itt alakul ki a városközpont.
A régi Főtérrel szemben a Rákóczi út keleti oldalán felvonulási tér alakul ki, amelyet a 160 ágyas szálloda, központi kultúrház zár. Helyet biztosít a terv a posta, az állami áruház bővítésére, a sajtószékház építésére, az állomás előtti tér északi oldalán pedig irodaház építésére. Az 1960-as terv az akkori Nemzeti Bank (később OTP-székház) helyét jelölte meg a filmszínház területeként. A volt Nemzeti Szállodát is magában foglaló lakótömb megszüntetésével pedig fedett csarnokot magába foglaló új piacterületet javasolt kialakítani. A Rákóczi út mindkét oldalán, valamint a felvonulási térre üzletházak építését írta elő.
A Rokkant-telep jobb ellátása érdekében a Zója körút és a Damjanich utca elágazásánál lévő háromszög alakú területre üzletházat és azzal kapcsolatos orvosi rendelőt javasolt a terv. Ez azóta meg is valósult.
5. számú. A vásártéri és a megyei tanács mögötti 3 emeletes beépítésű területet foglalja magában, északon a Régiposta utcáig, délen az üveggyárig illetve az üveggyári salakszállító pályáig. Távlati lélekszáma 5900 fő.
A tervkészítés idején már befejezés előtt állt az Építőipari Vállalat új munkásszállója és a Magyar Nemzeti Bank épülete. Ugyancsak befejezés előtt állottak a megyei tanácsházzal szemben lévő területen - a mai Lenin tér környékén - a körzetet kiszolgáló kereskedelmi létesítmények.
6. számú. A Pécskő hegy város felőli oldalán tervezett, kb. 300 telket magában foglaló családiházas beépítésű lakóterületi egység, melynek távlati lélekszáma 1200 fő.
7. számú. A Csizmadia Sándor utca környékét, a Forgács-telepet, a Tarvölgy és Mikóvölgy környékét, valamint a Rákóczi út mentén a Tűzhelygyár és Baglyasi út között elhelyezkedő lakótömböket foglalja magában. Távlati lélekszáma 3300 fő. A Csizmadia utcában a szérűskerttől délkeleti irányban alközpontot javasol a terv kiépíteni üzletházzal és körzeti orvosi rendelővel. A terv a tűzhelygyári kultúrotthon újjáépítését és az öblösüveggyári kultúrotthon hosszabb távú meghagyását határozta el.
8. számú. Baglyasalja területét foglalja magában és annak távlati lélekszámát 3000 főre tervezi.
A terv figyelembe vette a lakóterületek fejlesztési mértékét, ugyanakkor a sorvasztandó, szomszédsági egységen kívül fekvő lakóterületek lélekszámának fokozatos csökkenését. A város távlati lélekszámát 38000 főben állapította meg. Indoklásként utalt a Statisztikai Hivatal 1959-ben végzett vizsgálatára, mely szerint a vidékről bejáró családfenntartó dolgozók száma 4226 fő, 15 év alatt ezek 50 %-ának, minimálisan 2100 családnak. a beköltözésével kell számolni. Ez óvatos becslés szerint is 7300 fő szaporulatot jelent. Hozzászámítva ehhez a város 1960 évi lélekszámának 15 éves természetes szaporulatát, ami 2500 főt tesz ki, vagyis felfelé kerekítve 10 000 fős szaporulatot, a 38 000 fős távlati lélekszám a 15-20 év távlatában reálisnak mondható. Annál is inkább, mert feltételezhető, hogy a magasabb színvonalat biztosító városi élet a bejáró dolgozóknak több, mint 50%-át fogja betelepülésre vonzani. A terv ösztönző hatásként fogta fel a betelepüléssel összefüggésben azt az új helyzetet, amelyet a mezőgazdaság szocialista átszervezése teremt, s amely mind kevesebb lehetőséget nyújt a kétlaki életmód folytatására.
Ipari területek. A terv új, jelentősebb ipari üzemek telepítésével nem számolt, csak a meglévők rekonstrukciójához biztosította a területeket és figyelembe vette a város belterületén szétszórtan üzemelő helyiipari vállalatok, üzemek kitelepítését is. A területbiztosítás érdekében az ún. déli iparterületet a 21. sz., Zagyvapálfalva és Salgótarján között épülő út átkötésének nyomvonaláig terjesztette ki. Ezen a déli iparterületen biztosított elhelyezést az új kenyérgyár, egy jéggyár, a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat központi épülete részére. Ezenkívül még kb. 10 hektárnyi terület áll rendelkezésre előre nem látható telepítések számára. A déli ipartelephez tartozónak fogta fel a terv a baglyasi rakodó területét, amely iparvágánnyal is el van látva.
A terv külön foglalkozott az ipari területekhez szorosan hozzátartozó salakhányók sorsával. Az üveggyári salakhányót a jelenlegi helyén bővíthetőnek tekintette, az acélgyárit azonban - az új megyei kórház felépítése miatt - megszüntetni javasolta, ugyanis az arra kiszállított páclé az új kórház melletti levezetőn jut a Tarján patakba. A terv új salakpálya megépítését javasolta a Pécskő hegy mögé, az Inászó bányateleptől északra húzódó völgybe.
Zöldterületek. Salgótarján belterületén a szűkös földrajzi adottságok és tervszerűtlen telepítés folytán igen kevés belső szabad terület maradt, melyeken fásítással, parkosítással és játszóterek létesítésével egészségesebbé lehetett volna tenni a város lakosságának életét. A város központi területeinek átépítése lehetőséget nyújt levegősebb, zöldterületekkel körülvett új lakótömbök létesítésére. E zöldterületeken, a lakóépületek közvetlen közelében - a szülők által közelből ellenőrizhető - gyermekjátszótereket, továbbá sétaterületeket lehet kialakítani. Az épületek közötti zöldterületeken kívül azonban az általános terv külön is megjelölte a megyei tanács előtti tér, valamint az acélgyári alközpont terének parkosítását. Ezenkívül javasolta, hogy a többszintes átépítésre kerülő városrészt körülvevő hegyoldalakon parkerdők létesüljenek, illetve a meglevő erdőterületeket nyilvánítsák parkerdővé. Ez azt jelenti, hogy az erdősítési tervek végrehajtásánál, a fajták megválogatása tekintetében különös gonddal kell eljárni és a parkerdőket kiépített, kavicsozott sétautakkal, pihenőpadokkal kell ellátni. A parkerdőkön belül, akár mesterségesen is; kisebb, legfeljebb enyhe lejtésű tisztásokat kell kialakítani.
Az általános rendezési terv szerint parkerdő kapcsolná össze a Zója-ligetet az új központi kultúrház mögötti dombbal. Ugyancsak parkerdőt kell létrehozni a Kiskucordűlő elnevezésű és az úgynevezett kisamerikai rész között, az evangélikus templom mögötti hegyen. Parkerdőként kell kezelni a Pipis-hegy erdőterületeit, déli irányból a Karancs utcától észak felé az Öreg József-telepig terjedő bővítéssel. Parkerdőt javasol a terv az úgynevezett bányagyümölcsös felett húzódó és a volt bányai kórháztól a bányai kultúrotthonig terjedő hegyoldalon. A zöldterületek jelentős részét teszik ki a sportterületek. Ezek közül az általános terv szerint meg kell szüntetni az egészségtelen fekvésű és zöldterületi jelleggel egyáltalán nem rendelkező üveggyári és tűzhelygyári sportpályákat és azok helyett az újaknai völgyben közös sporttelepet javasol a terv létesíteni. Továbbra is megmaradna a SBTC-pálya, azonban északi irányban a jelenleg mezőgazdaságilag művelt területek felé terjeszkedne.
A Zója ligeti stadion a jövőben is mint minőségi sportpálya jön számításba. A terv ezenkívül területet biztosít a Baglyas-Kővár alatt sporttelep kialakítására, amelynek a városközpontból viszonylag a legjobb a megközelítése. A terv feltételesen - a mélyfúrású kút eredményétől függően - javasolta a Tatár-ároki terület felhasználását strandfürdő létesítésére, második változatnak a regionális vízellátási rendszer közelségére való tekintettel a Baglyas-Kővár környékét javasolta erre a célra.
Az acélgyári kultúrház mögötti teniszpályát és a Forgács-telepi sportpályát a terv szerint a jövőben is fenn kell tartani.
A zöldterületekkel együtt tárgyalja a terv a temetőket is. A jelenlegi központi temetőt a rendezési terv változatlanul hagyja. A Vöröshadsereg úti izraelita temetőt azonban a megyei kórház és a kialakult lakótelep közelsége miatt tilalom alá helyezi.
Az általános terv írásos indokolásában külön foglalkozik azzal a közismert ténnyel, hogy a szűk völgyben nincs meg a kellő levegőcsere, ezért még a városközponti területek is meglehetősen szennyezettek füsttel, gázzal. Lényeges javulást eredményezne ezen a téren a városi utcák, terek fokozottabb fásítása. Fasoros utcákkal lehetne biztosítani az összeköttetést a város belső építési területei és az előbb említett parkerdők között. Ezzel el lehetne érni, hogy az építészeti szempontból igen jelentős városátépítés és az erőteljes fásítás, valamint parkosítás következtében Salgótarján parkvárossá alakuljon.
A város nem rendelkezik időszakos vásárok tartására alkalmas területtel. Ugyanígy problémát jelent a kocsipiac elhelyezése is. A terv megoldásként a Kővár utca nyugati végénél évtizedekkel ezelőtt létrehozott salakdomb felszámolásával nyert területet jelöli meg erre a célra, azzal indokolva, hogy a közlekedési kapcsolatokat tekintve ez a terület lenne alkalmas időszakos vásárok rendezésére, népszórakoztató létesítmények elhelyezésére és egyben a kocsipiac kialakítására is.
A terv a belterületet körülvevő erdő- illetve mezőgazdasági terület felhasználásával kapcsolatban a Pécskő puszta, a Sziget puszta környékén mintegy 360 hold terület gyümölcsösítését, kertszövetkezetek, hétvégi pihenőházas telkek kialakítását javasolja. Ezenkívül fontosnak tartja a várost körülvevő legelőterületek egy-részének fásítását. A városi tanács kertészetét a terv a Paptag dűlőben tartja fenn, a meglévő területek bővítésével.
Közműellátás. Az 1958-bari Salgótarjánban megtartott országos vízügyi ankét tárgyalásainak eredményeként nyilvánvalóvá vált, hogy Salgótarján vízellátását csak úgynevezett regionális vízmű megépítésével lehet megoldani. Az 1960-as terv még bizonytalanságot árul el, mivel a tervkészítés időpontjában az Ipoly folyó Ludányhalászit szegélyező kavicsteraszának még csak a feltárási munkái folytak. Az addig elvégzett vizsgálatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ez a vízbeszerzési mód a távlatban szükséges napi 10 ezer m3 vízmennyiséget nem biztosítja, a nyerhető vizet csak költséges tisztítóberendezéseken keresztül lehet betáplálni. Hosszú távú megoldást egy több millió m3 vizet befogadó tároló létesítése adhatna. A terv feltételezi, hogy az egész város fejlesztését, ipari, lakótelepi és közintézményi beruházásokat egyaránt alapvetően érintő vízbeszerzési gondok megoldhatók oly módon, hogy a távvezeték Mihálygerge-Karancskeszi irányából a Karancs utcán jönne be a városba és kapcsolódna a városi vezetékrendszerbe. Amint a megfelelő mennyiségű víz rendelkezésre áll, előáll a feltétele annak, hogy a jelenleg különböző kezelésben lévő (bányai, acélgyári, üveggyári, városi) vízellátási rendszereket közös kezelésben egyesítsék és ezzel is a gazdaságosabb vízfelhasználást biztosítsák.
A terv kimutatta, hogy a város szennyvízhálózata és főképp a szennyvíztisztító telep már egyáltalán nem felel meg az igényeknek. Ezért új szennyvíztisztító telep építése szükséges a korábbi általános rendezési terv szerint Zagyvapálfalvától délre fekvő területen. Az összkomfortos lakások szaporodása egy új tehermentesítő főgyűjtő létesítését követeli meg, amely a Béke telep, valamint az acélgyári völgy szennyvizeit fogadná be és a vasúttól nyugatra fekvő területeken végighaladva biztosítaná a Rákóczi úti szennyvízfőgyűjtő tehermentesítését.
A terv a csapadék-vízelvezetés megnyugtató megoldása érdekében a legfontosabb befogadónak a Tarján pataknak, valamint a Baglyas pataknak a mederrendezését, utóbbinál a torkolati szakasz lefedését irányozta elő. A többszintes beépítésű városközponti részeken mindenütt zárt szelvényű csapadék-vízelvezetést írt elő, míg a családi házas övezetekben gazdasági szempontból nyílt árkolású csapadék-elvezetést tervezett.
Belterületi határ, közigazgatási határ módosítása. Az 1960. évi városrendezési terven beépítésre szánt terület többé-kevésbé megfelel a jelenlegi belterületi határnak. Ott, ahol a tervezés területfelhasználási célkitűzései azt megkövetelik, a terv jóváhagyása után belterületi határmódosítást kellett végrehajtani.
1958-ban, amikor Salgótarján általános tervét módosította a tervező vállalat, egyidőben elkészítette Zagyvapálfalva rendezési tervét. Erre az Építésügyi Minisztériumtól kapott a vállalat megbízást, hiszen mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a két település szorosan összenőtt, Salgótarján és Zagyvapálfalva lakóinak főfoglalkozása azonos, mindkettő ipari jellegű település. Salgótarján és Zagyvapálfalva közigazgatási egyesítését az érdekazonosság, a területek gazdaságos és tervszerű felhasználása, az esetleges további iparfejlesztésekhez szükséges területek, a két település kommunális, kereskedelmi, egészségügyi és szolgáltatói igényei és azok kielégítése indokolja. Az egyesítés esetén a tényleges helyzetnek megfelelően természetesen közös belterületi határ lenne megállapítható.
A városrendezési terv keiegészítése
Mivel az 1960-as városrendezési terv jóváhagyását követően 1960. december 31-i hatállyal megtörtént Salgótarján város és Zagyvapálfalva község államigazgatási egyesítése, lehetőség nyílott a két települést egy egységként kezelő általános városrendezési terv elkészítésére. Az elkészült tervet - amely az 1960. július 29-én tartott tanácsülésen elhangzott javaslatokat, az időközben beérkezett és felülvizsgált véleményeket és a bekövetkezett változásokat is tartalmazta - a városi tanács VB 1962. július 25-én tartott ülésén megvitatta és a városi tanács 1962. augusztus 17-i ülésére terjesztette jóváhagyásra.
A beterjesztett és kisebb módosításokkal jóváhagyott általános városrendezési terv meghagyta az 1960-as szomszédsági egységeket, azonban 9. szám alatt önálló egységként kezeli a zagyvapálfalvai városrésznek a vasúttól keletre eső részét. E terület távlati lélekszámát 2400 főben jelöli meg. A terv bizonytalan a 21-es úttól déli irányban a Kazári völgy bejáratáig terjedő terület hasznosítását illetően. E területen a talajmechanikai vizsgálatok eredményétől függően lehet lakóházakat építeni, de legfeljebb csak középmagasságúakat. A javaslat szerint ipartelepek elhelyezésére a zagyvapálfalvai városrész vasúttól nyugatra fekvő oldala van kijelölve. Ez a bizonytalanság oda vezetett, hogy jónéhány kertes családi-ház épült ezen a területen.
10. szám alatt a zagyvapálfalvai városrész vasúttól nyugatra eső részét, mint önálló szomszédsági egységet kezeli a terv. E terület távlati lélekszámát 6517 főben jelöli meg. E terület iparfejlesztésének központjában a síküveggyár, a bányagépgyár fejlesztése és új iparterületként a síküveggyártól déli irányban, a vasút és a 21-es út közötti terület fejlesztése áll. Mintegy 1200 lakás építését irányozza elő a terv a Brezina dombon (a síküveggyárral szemben, nyugati irányban lévő területen) Sorvasztásra javasolja a Béke telepet (szanálása azóta megtörtént) és a bányatelepi kolóniákat magában foglaló lakótömböt. További lakásépítésre alkalmas területként jelöli meg a bányatelepi kaszinó és a bányagépgyár közötti területet - 2 szintes lakóépületek építésére (Az építékezés azóta már befejezés előtt áll). A síküveggyár bővítésére a jelenlegi üzemtől déli irányban a 21-es út és a vasúti pályatest közötti területen mintegy 400 méter mélységben biztosít területet a terv azzal a kikötéssel, hogy a jelenlegi közúti és a vasúti kereszteződést át kell helyezni a kialakuló új síküveggyár déli részére.
A szomszédsági egységeken belül a terv nem foglalkozik Salgóbánya teleppel, mert a rendezési terv szerint a nagy távolság miatt egyikhez sem tartozik. Salgóbányatelep távlatilag a jelenlegi helyén fejlesztésre szánt terület, ahol lakóépületek mellett további üdülőtelepek kialakítására nyílik lehetőség.
Az eddigiekből is kiderül, hogy az általános városrendezési tervek rendkívül változékonyak, néhány év alatt új igények és lehetőségek merülnek fel egy város életében, amelyek alapvetően kihatnak a fejlesztési kereteket meghatározó városrendezési tervek készítésére.
Ezért alig 7 év eltelte után már újból felül kellett vizsgálni az 1962-es tervet. A városi tanács 1969. október 30-i ülése Csik Pál vb. elnökhelyettes elnökletével Lengyel József vb. elnökhelyettes előterjesztésében vitázott a város általános rendezési terve tervezési programjának összeállításán és jóváhagyásán. tónéhány kérdésben megváltozott a korábban elképzelt fejlesztés iránya: megnövekedett Salgótarján város regionális szerepköre, alapvető változásokat kellett elérni a város iparszerkezetében, egészen új helyzet állott elő a lakás- és kommunális fejlesztés terén, új energiahordozók (gáz) belépése új lehetőségeket nyitott meg, mindezek azt igényelték, hogy több vonatkozásban felül kellett vizsgálni a korábbi álláspontokat.
A jelenleg hatályban lévő városrendezési tervet, amely már az előbb vázolt összefüggéseket is figyelembe vette, 1970. május 29-én fogadták el. Ez a terv igyekszik egy közeli és egy távolabbi jövőt felvázolni. Mielőtt befejezésül ismertetnénk ezt a tervet, célszerűnek látjuk ismertetni az elmúlt 25 év városfejlesztésének főbb állomásait.
A megvalósult tervek
Lélekszám-alakulás. A lakosság a felszabadulást követő 26 esztendő alatt lényegesen meggyarapodott. Míg 1949-ben, vagyis a tanácsválasztást megelőző évben Salgótarján város lakosságának száma, Baglyasaljával együtt 22 100 fő volt, addig az 1970. évi népszámlálás már 37 200 főt mutatott ki.
Jelentős változás történt a lakosok korcsoport szerinti megoszlásában is. Míg 1949-ben a 0-tól 14 éves korig terjedő életkorú lakosok aránya 24,6 % volt, addig ez az 1970. évi népszámlálás szerint 22,9 %-ra csökkent. Ezzel szemben a 60 és idősebb életkorúak aránya 1949-ben az összlakosságnak 9,1 %-a volt, az 1970. január 1-i népszámlálás adatai szerint pedig 11,2 %. Míg tehát sajnálatos tény, hogy a városban a születések száma csökken, ugyanakkor örvendetes az életkor határának kitolódása.
Lakásfejlesztés. A felszabadulástól eltelt 25 év alatt jelentős eredményt ért el a város a lakásállomány növelése területén is. 1970. január 1-én a város területén lévő lakások száma összesen 12 052, ebből 6074 egyszobás, 4805 kétszobás és 1173 három- vagy többszobás. A lakásfejlesztés grafikonja nem mutat egyértelmű képet. 1945 és 1950 közötti időszakban összesen 78 db lakás épült. Ebből 66 db állami és mindössze 12 db magán. A lakásállomány 1945 és 1956 közötti fejlesztésének vizsgálatánál kiderült, hogy a közel 11 év alatt összesen 1110 lakás épült, ebből 874 db állami erőből, 45 db szövetkezeti úton és 201 db magánerőből. 1957 és 1960 között a felépült lakások száma 1012, vagyis majdnem annyi, mint 1945-1956 között összesen. A felépült 1012 lakásból 633 állami erőből és 379 magánerőből készült.
A fejlődés egy nagyon jelentős szakaszát jelentette többek kőzött a lakásépítés vonalán is az 1961 és 1965 közötti második 5 éves tervidőszak. Ekkor összesen 2010 lakás épült. Ebből állami erőből 1179 szövetkezeti úton 389 és magánerőből 442 került megvalósításra.
A harmadik 5 éves terv időszakában, vagyis 1966 és 1970 között 1547 db lakást adtak át, melyből állami 842, szövetkezeti 240, magánerőből készült pedig 465.
Az össz-lakásállomány vizsgálata tehát azt mutatja, hogy 1945-től 1970. december 31-ig pontosan 5689 db lakással gyarapodott a város. Ez a szám a teljes lakásállománynak majdnem 50 %-a. Ennek ellenére súlyos gondok vannak még a lakásellátásban, amelyek megoldását azonban a párt- és állami szervek a negyedik 5 éves terv során alapvető feladatnak tekintik.
A város lakásszerkezetét és laksűrűségét vizsgálva az állapítható meg, hogy az egy lakásra jutó laksűrűség 3,09. Ez jobb az országos (3,26), a megyei (3,32) és a városi (3,24) átlagnál.
A lakásállomány szerkezeti összetétele azonban Salgótarjánban rendkívül kedvezőtlen, a lakások 50,4 %-a egyszobás, 39,9 %-a kétszobás és mindössze 9,7 %-a háromszobás. Ilyen szerkezeti összetétel sem az országos, sem a megyei, sem a városi átlagban nem található. Egyedül Sátoraljaújhely lakásszerkezete kedvezőtlenebb a salgótarjáninál, mivel ott a lakások 54,6 %-a egyszobás. Ennek a rendkívül kedvezőtlen lakás-összetételnek egyik oka a korábban már említett régi hagyatéknak, vagyis a volt bányai fabarakkoknak, az üveggyári, tűzhelygyári, acélgyári szoba-konyhás vagy egyedül egy szobából álló munkáskolóniáknak a tovább élése. A másik ok pedig a felszabadulást követő években kialakított lakásfejlesztési politika, amely éppen a rendkívül súlyos lakáshelyzetre való tekintettel mindenekelőtt a lakásállomány mennyiségi fejlesztését tűzte ki célul, s ennek következtében mintegy másfél évtized alatt a felépült lakások több, mint fele egyszoba-konyhás volt.
Érdemes ezúttal visszatekinteni a felszabadulást követő lakásépítési elképzelésekre és az elképzelések megvalósításának néhány jelentősebb momentumára.
Mindenekelőtt figyelemmel kell lenni arra, hogy az 1945-öt követő, mintegy másfél évtized alatt a lakásfejlesztésekhez szükséges beruházási eszközökkel bizonyos mértékig a tanácsok, másrészt a közvetlenül érintett tárcák, harmadsorban a szövetkezetek és végső soron a magánlakás-építők rendelkeztek. Ebből következett, hogy az első időszakban a tanács alig rendelkezett lakásokkal. Jelentős mértékben a kohászati üzemek, a bánya, az öblösüveggyár és néhány kisebb tárca-vállalat rendelkezett lakásfejlesztési beruházási eszközökkel. A beruházások ilyen differenciáltsága egyben a lakásépítés programját is differenciálta.
A város 1947-ben a beépítetlen, hiányos vásártér területén kezdte meg a lakásépítést egy 14 lakásos bérházzal. Az épületet még 1947-ben át is adták. 1948-ban már a Luby-telepen 49, majd 12, illetőleg 16 szabadon álló lakóépületet épített fel a város. Ez a jelenlegi Vöröshadsereg úti házsor, amely 1957. után eladásra került. 1949-ben a vásártéren még egy 24 lakásos épület épült tárcaközi beruházásból.
Ekkor kezdte meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek a saját lakótelepének a fejlesztését. Elkészített egy beépítési tervet, amelynek alapkoncepciója az volt, hogy a szertelen beépítettségű acélgyári mellékvölgyet kell rendezni. A rendezési terv feltételezte az ott lévő régi kolóniák folyamatos felszámolását és végső soron rendet csinált volna saját portáján. E koncepció alapjaiban feltétlenül helyes volt abban az időben is, azonban a megvalósítás nem sikerült, ugyanis a felépült bérház átadása után a régi kolóniák megmaradtak. Mindössze egy kolóniát szüntettek meg.
A Kohászati Üzemek azonban eredeti elképzelésének megfelelően folytatta tovább lakótelepének fejlesztését. 1951-ben egy 26, 1952-ben egy 32 és egy újabb 50 lakásos bérházat épített. 1954-ben befejezte a 3x56 lakásos bérház építését, a jelenlegi bölcsőde mellett. 1955-ben egy 85 lakásos épülettel gyakorlatilag befejezte szabadon álló területeinek beépítését. Építési lehetőségei még voltak, építési területe azonban már nem.
Ezért további építkezéseit saját lakótelepén kívül kellett folytatnia. Így 1955-ben a Kohászati Üzemek azzal a kéréssel fordult a városi tanácshoz, hogy bocsásson rendelkezésükre beépítésre alkalmas területeket lakásépítkezések céljára. Ebben az időben a régi vásártér beépítése már befejezéshez közeledett, hiszen a már említett lakásokon kívül 1949-ben megépült egy 24 lakásos, 1951-ben a 76-os számú, 1952-ben a 48-as bérház, 1952-ben pedig a 64-es és a 33-as bérház, 1954ben elkészült a 24 lakásos, ugyan csak 1954-ben a 44-es, 1955-ben a 32-es bérház. 1956-ban került átadásra a 12-es, illetve a 78-as bérház. A városnak volt még a vásártéren beépítésre alkalmas területe, az elkészített rendezési terv szerint azonban közös érdek a városfejlesztés tovább folytatásának megalapozása, azért a tanács a Kohászati Üzemek ajánlatát elfogadta és megbízta, hogy a megyei tanács mögötti terület beépítésére készítsen rendezési tervet. A terv a jelenlegi Lovász József út területére el is készült. Itt a Kohászati Üzemek megépítette az első bérházakat, amelyek a KPM jelenlegi székháza mellett helyezkednek el.
Ebben az időszakban újabb beruházási lehetőség is nyílt. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt kapott lakásépítésre beruházási kereteket. A tröszt ekkor megkezdte és befejezte a Bajcsy Zsilinszky úti 2 db bérház építését, azonban további építkezés ezen a területen is csak szanálás árán lett volna lehetséges és ezt a Tröszt akkori vezetői nem vállalták.
A városi tanács ekkor a tröszt rendelkezésére bocsájtotta a további beépítésre alkalmas területeket a Lovász József úton. Így valósulhattak meg a Lovász József úti eltolt szintű épületek a Bányatröszt beruházásából.
A vásártéren 1957-ben átadták a 99-es bérházat, 1958-ban a 148 lakásos bérházat és a 26 lakásos OTP öröklakást, amely az 1951-ben átadott 3x12 lakásos bérházak közeinek beépítésével készült. 1959-ben befejeződött a vásártéri 1-3 jelű épület építése 26 lakással, ugyancsak 1959-ben a 4. jelű épület 21 lakással és a 11-es és 15-ös jelű épületek 48 lakással. További építési lehetőségek csak a megyei tanács mögötti, addig mezőgazdasági célra használt domboldalon nyíltak. Így kézenfekvő volt, hogy a Kohászati Üzemek által elkészített tervet tovább kell bővíteni, építési területként kell hasznosítani a megyei tanács mögötti teljes területet, az úgynevezett új Rokkant-területet (a jelenlegi Derkovits telep) A terv elkészítésére a Lakóépület Tervező Vállalat kapott megbízást, a feladat végrehajtását Lehoczki Pál tervező mérnöknek adták ki. Az ő terve tovább fejlesztette a Kohászati Üzemek által elkészített, úgynevezett Balogh-Tuta-féle egyedi háztípusokat, melyeket a telepre szántak. A terv készítése két évet vett igénybe, az építés egyre sürgetőbbé vált.
Időközben újabb beruházási lehetőségeket kapott az Öblösüveggyár is, amelynek szintén nem volt beépítésre alkalmas területe, ezért szintén a városhoz fordult. A városi tanács ekkor az Öblösüveggyár rendelkezésére bocsátotta a Schuyer Ferenc
A gyárat 1893-ban helyezték üzembe. A szakmunkásokat Ausztriából, Csehországból és Németországból toborozták. A gyártmányok azonban a rossz műszaki vezetés következtében még évekig nem érték el sem mennyiségben, sem minőségben a kívánt színvonalat. (1894-ben 240 000 db.) A mesterek és szakmunkások 2/3 része 1904-ben is idegen nemzetiségű volt. A szakmunkásokat a vállalat vezetősége másképpen bírálta el, mint a környékről toborzott segédmunkásokat és napszámosokat (térítésmentes lakás, méltányos munkabér). Sokkal kedvezőtlenebb volt a segédmunkások, és napszámosok helyzete, akik csekély bérüket már az esedékesség előtt előlegként kiszedegették, és felélték. Kiszolgáltatottságukat fokozta a hosszú munkaidő. A gyártás két műszakban 11-11 órás munkaidőben folyt.
A Munkás Paraszt Forradalmi Kormány megalakulásának a hírére november 6-án Csábi Imre, Andó Margit, Varga Sándor, Sándor Vilmos, Angyal Tibor és Szolnoki István megkísérelték a párt ujjászervezését. Kezdeményezésük folytatása azonban sok nehézségbe ütközött, mert a városban, és a gyártelepen tovább folytatódott az izgatás. Hosszas tárgyalások és viták után november 10-én a termelő munkát megkezdték, de november 14-én újra kialudtak a kemencék. A nem mindennapi nehézségek leküzdése után november 27-én az MSZMP. gyári szervezete 26 taggal megalakult, és a gyár kapujára kitűzték a vörös zászlót. A nyugalom, a békés munka előfeltétele azonban még nem tért vissza. A féktelen izgatás Salgótarjánban december 8-án sajnálatos eseményekben robbant ki. Ez a nap a jó szándékú és megtévesztett emberek szemét felnyitotta. Ettől kezdve mind többen határolták el magukat az ellenforradalmár elemektől. Az üveggyárban a párttagok és a népi demokratikus rendszerhez hű pártonkívüliek, Jermendy Károly főmérnökkel az élen, hősies erőfeszítéseket tettek a termelés és a munkafegyelem helyreállítására. December 27-én, amikor a nyugalom helyre állt, a kemencéket begyújtották. A Forradalmi Munkás és Paraszt Kormány határozott, céltudatos és építő munkájával hamarosan megszerezte a dolgozók bizalmát. A MSZMP gyári szervezete állandóan erősödött, az 1957. január 20-i taggyűlésen már 120 tag vett részt.
