De Sacro Fonte Mátraverebélyiensi et Basilica Minor Sanctuarium Nationale
Apad?
2010.05.18. 17:53 :: galagonya
A maconkai tározón már apadt valamennyit a vízszint. Az eső sem esett délelőtt olyan nagyon, mint a hétvégén.
A Zagyva Nagybátony alatt
Szólj hozzá!
Körözés
2010.05.16. 20:40 :: galagonya
Ellopták!!
Szólj hozzá!
Ki tudja...?
2010.05.13. 08:00 :: galagonya
Régebbi képeimet nézegetve találtam ezt az emléktáblát, ami a Főtéri szabadság szobor mögött volt . Már nincs ott. A tér átépítésénél valaki kiemelhette a táblát, és talán azt is ami alatta volt. Ki tudja, hogy mi lett a táblával, mi lett az alatta lévő üzenettel? Tudja még valaki, hogy mi volt az üzenet??
Szólj hozzá!
Karancssági szentkút II.
2010.05.11. 08:30 :: galagonya
1866-ban egy júniusi napon a 24 éves Ferencnek látomása volt. Éjszaka 3 szellemlény jelent meg neki, akik hívták őt "prédikációra". A legény az első hívásra nem ment, de a 3 lény 6 és fél nap múlva újra megjelent...
A kápolnában évente kétszer tartanak hivatalosan szentmisét. Május utolsó vasárnapján, a hősök vasárnapján és Kármelhegyi Boldogasszony ünnepéhez közelebb eső vasárnapján. Ez utóbbi ünnep a "Skapuláré ünnepe." Maga Mindszenti József bíboros hercegprímás rendelte el -1948-ban- ezt a két zarándokmisét, a magyarság bűneiért való engesztelés céljából. Ugyanis a hercegprímás ez idő tájt bérmált Karancsságon.
1948-ban épült a jelenlegi Szentkútnál a lourdesi barlang kápolna. A kápolna a jelenés helyén épült kőből a karancssági bányászok segítségével. A kápolnához 34 garádicslépcső vezet fel. Minden lépcsőn egy-egy család hősi halottainak neve van bevésve.
Egy salgótarjáni mérnök által tervezett födél (Salgódexion) került a kegyoltárhoz vezető lépcsősor fölé, könnyűszerkezetű elemekből.
A barlang kápolna oltárán 2 szobor van hársfából faragva. A Szeplőtelen Fogantatás-Mária és Szent Bernadett életnagyságú méretben.
A kútban az 1960-as évekig mindig volt víz. Ezt a vizet gyógyító hatásúnak tartották. Úgy mondták, hogy bármilyen betegségre hatásos.
Szólj hozzá!
Karancssági szentkút I.
2010.05.10. 08:00 :: galagonya
Nem csak Mátraverebélynek van Szentkútja, hanem Karancsságnak is. Megkerestem, merre található
Karancsságnál a 22-es úton /kereszteződésnél balra/ ez a tábla jelzi az irányt.
Ezen az úton akár kocsival is be lehet menni pár száz métert.
Kár, hogy szagos kép még nincs, az út a sertés telep mellett vezet el.
Háttérben a Karancs
Ha ezt látod, rossz utat választottál :)
Ez a jó út, visszafelé nézve.
Mire visszaértünk a faluhoz a nap is kisütött, mire hazaértünk az ég is leszakadt :)
Folyt.köv.
Szólj hozzá!
„Honvédő Város"
2010.05.08. 22:01 :: galagonya
2005-ben "Honvédő Város" címmel megjelent egy múzeumi kiadvány a 2004-ben megrendezett tudományos emlékülés előadásaiból./rákeresve itt megtalálható/
Ezekben a napokban van az "aktualitása". Részletek a könyvből, az előadásokból.
"...városunk önkormányzata, a város szélesebb közönsége jóváhagyását kérve és bírva szeretné kiérdemelni, illetve elnyerni a „Honvédő Város" címet.
Nem azért, mert más városok például a Hűség Városa, vagy a Legbátrabb Város címmel büszkélkedő honi városok dicsőségét elirigyeltük volna, hanem sokkalta inkább azon oknál fogva, hogy úgy érezzük: jogosan rászolgáltunk erre eleink bátorsága, hazaszeretete, hősies áldozatkészsége által. Még akkor is, ha e példás cselekedetet itt Salgótarjánban, illetve annak környékén, a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege tarjáni vöröskatonái, zömmel munkás emberek hajtották végre. Jelentőségét, súlyát, értékét, hatását a történelmi fejlődésben betöltött szerepét vitatni természetesen - mint minden történelmi eseménynek, háborúnak, forradalomnak, ellenforradalomnak, szabadságharcnak - lehetséges, sőt talán természetes is, - de a történelmi tényeket megmásítani, elhallgatni, netán hamisítani azonban több mint hiba: súlyos, megbocsáthatatlan felelőtlenség.
A „Honvédő Város" cím elnyerésével kapcsolatos további terveink:
- 2005-ben kiadvány megjelentetése a mostani, 2004-es tanácskozás anyagából.
- 2005-ben video-dokumentum film elkészíttetése - az 1919-es salgótarjáni eseményekről (bemutatása 2006.)
- 2005-2006-ban a városban található tanácsköztársasági emlékművek rendbetétele, felújítása.
- 2005-2006-ban a Tanácsköztársaság és a salgótarjáni honvédő harcok témakörében ismeretterjesztő rendezvények szervezése - a város szélesebb közönsége és diáksága számára.
- 2006-ban Előkészítő Bizottság létrehozása -a cím elnyerésével kapcsolatos feladatok előkészítésére, koordinálására. - Folyamatosan - a cím elnyeréséig - a helyi és országos sajtóban a témával kapcsolatos anyagok megjelentetése.
- 2007-ben a „Palócföld" c. folyóirat különszáma megjelentetése a ' 19-es harcokról, a
Tanácsköztársaságról (történeti esszék, írások, irodalmi művek a témával kapcsolatban).
- 2007-ben a városi ünnepség szervezése - a „Honvédő Város" cím elnyerése megünneplésére - a várossá nyilvánítás 85. évfordulójához kapcsolódóan.
"Ha minden fáradozásunk ellenére a város mégsem kapná meg ezt a büszke címet - - aminek elkerülésére persze mindent meg fogunk tenni! - akkor is úgy vélem, hogy erőfeszítéseink és a történészek munkája nem volt hiábavaló, mert önismeretünk és önbecsülésünk csak gazdagodhat, történelmi múltunk jobb, alaposabb megismerése által és a város egykori honvédő harcaira, elődeink bátor hazaszeretetére, hősiességére mindig büszkeséggel fogunk emlékezni... Úgy gondolom, ha netán hivatalosan nem is nyerjük el e címet, Salgótarján akkor is büszkén mondhatja, vallhatja magát „Honvédő Város"-nak."
"Az 1919-es Tanácsköztársaság honvédő harcaiban nemcsak „városukat", a szénmedencét, hanem az egész mai északi régiót védték meg a salgótarjáni bányászokból és a gyári munkásokból toborzott munkászászlóaljak hősies helytállásukkal, s tették lehetővé, hogy Salgótarján egy ipari táj közigazgatási, politikai, kereskedelmi és kulturális központjává váljon.
Május elejére a románok elfoglalták az egész Tiszántúlt, a csehszlovákok Miskolcot és Egert, valamint Salgótarján felé közeledtek. Reálisan nézve az erőviszonyokat az önvédelmi harc folytatása nem ígért sikereket. A kétségbeejtő helyzetbe kényszerített népek, nemzetek azonban gyakran nem az erőviszonyok megfontolt mérlegelése alapján ragadnak fegyvert. Sokszor volt ez így nagy szabadságharcaink során és így volt 1919-ben is. Magyarország népe meg akarta védeni szülőföldjét. Tömegek jelentkeztek a vörös hadseregbe, a legveszélyeztetettebb helyeken rögtönzött alakulatok szerveződtek, hogy útját állják a támadóknak.
A haza védelmére irányuló akarat példamutató és tanulságos megnyilvánulása volt Salgótarján védelme is.
Talán a hadászati és gazdasági tényezőknél is jelentősebb volt az az erkölcsi politikai hatás, amit a Salgótarjánban és környékén vívott küzdelmek az ország életére gyakoroltak. A világháború elvesztése, az 1918 végén majd 1919 elején elszenvedett sorozatos katonai kudarcok mélyen rányomták a bélyegüket a magyarság hangulatára. A tanácsköztársaság megalakulását követő felbuzdulást és reményeket az április végén bekövetkezett katasztrófa mélyen aláásta. Ebben a helyzetben május első felében kiemelkedően nagy szerepe volt annak, hogy Salgótarján és környékének dolgozói bizonyságot tettek hazafiságukról, a haza védelmére irányuló akaratukról és arról, hogy ezzel az akarattal, elhatározott szándékkal sikereket lehet elérni az ellenséggel szemben. A salgótarjáni honvédő harcokban elért siker - hosszú idő óta az első - vetette meg az alapját az 1919-ben elért későbbi, bár átmeneti eredményt hozó, de a történelmi emlékezetben mégis megőrzésre méltó sikereknek.
A május első napjaiban kialakult kritikus helyzetben Böhm - még mint a Keleti Hadsereg parancsnoka - a katonai ellenállás beszüntetése, a fegyverletétel mellett foglalt állás. Stromfeld Aurél ezzel szemben egyértelműen a haza védelme mellett szállt síkra, a legválságosabb helyzetben is bízott a harc sikerében és állította, ha felfegyverzik a munkásokat, ezekből az új egységekből három hét alatt ütőképes hadsereget teremt. Böhm kapituláns magatartásával nem értett egyet, s mikor a május 2-a késő esti budapesti döntésről értesült, sietve adta ki - este 11 órakor - saját fogalmazású parancsát: „Ellenségnek tovább is ellenállni. Minden félreértés elkerülése és a forgalomban levő kósza hírek ellenére tudatom, hogy az eddig kiadott parancsok teljesen érvényesek, tehát az ellenséggel szemben a legerélyesebb ellenállást kell kifejteni. "
Mindez összhangban van Stromfeldnek azzal a hitvallásával, amit később az ellenforradalmi bíróság előtt így fogalmazott meg: „Napóleon azt mondotta - nem mintha vele összehasonlítani akarnám magam -, akármilyen rendszer van is, minden hazafinak a hadseregben a helye, ha a határokon ellenség áll "
És hogy sokan gondolkodtak így, arra az elkövetkező napok, hetek bizonysággal szolgáltak. A Forradalmi Kormányzótanács felhívása nem maradt pusztába kiáltott szó: napokon belül tízezrek jelentkeztek a hadseregbe. Azok a tízezrek, akik a négy éves világháború szenvedéseitől elfáradva, elfásulva, a harcot megelégelve az év elején a polgári demokratikus kormányzat hadseregbe hívó szavára nem mozdultak - most, amikor a haza veszélybe került, ismét fegyvert fogtak a haza megmentésére, megvédésére. S a haza megvédésének ügye a Tanácsköztársaság mellé állított sok hivatásos tisztet is, aki katonai szakértelmüket ajánlották fel a hadseregnek.
A munkások tömeges jelentkezése lehetővé tette egy nem túl nagy, de megbízható és ütőképes fegyveres erő felállítását.
„A salgótarjáni acélgyárban a munkásság körében egy munkásgárda felállítása van folyamatban. Ezen egység a Vörös Hadsereg kötelékébe Salgótarjáni acélgyári zászlóalj elnevezés alatt sorolandó be. A zászlóalj hadrendje a következő: egy gyalog zászlóalj négy gyalogszázaddal (a létszámnak megfelelően folytatólagosan több egység is felállítható), egy géppuskás század 8 géppuskával Ezen egységek felállítása a rendelkezésre álló
személyzet létszámához és az anyag mérvéhez fokozatosan hajtandó végre.
A május 6-i helyzetjelentés ezt tartalmazza:
:„...A munkásokból eddig két gyalogszázad alakult és egy műszaki század, amelyek kint vannak a vonalban, ma estig állítólag még két munkásszázad fog megalakulni."
A munkásalakulatok a várostól északra védelemre rendezkedtek be.
A felfegyverzett munkások csatasorba állítása komoly gondot okozott a csehszlovák dandárparancsnokságnak: "A II. zászlóalj jelenti: ...a lapújtői munkások fel vannak fegyve és el vannak látva dinamittal.. .A salgótarjáni munkások szintén felfegyverkeztek, és beásták magukat a város előtt... A lapújtői és salgótarjáni munkások szavukat adták, hogy utolsó csepp vérükig harcolni fognak. Mindenütt kis osztagok alakulnak, amelyeknek az a feladata, hogy csapataink hátában megrongálják a vasúti vonalakat, megszakítsák a telefonösszeköttetést . " - olvasható a dandárparancsnokság jelentésében.
A salgótarjáni csoport egységei a május 2-től május 9-ig tartó időszakban érzékeny veszteséget szenvedtek, és az ellenség északról körülzárta Salgótarjánt. így a Hadsereg parancsnokság legfontosabb feladatának tartotta a védelmi vonal további megerősítését, és e célból a 6. hadosztályt Salgótarján térségébe rendelte.
A hadosztály május 8-án kezdte meg csapatai átcsoportosítását Salgótarján térségébe. A salgótarjáni dandár egységei - megnövekedett erejük tudatában újabb és újabb vállalkozásokba kezdtek. Mintegy a tervezett hadművelet nyitányaként az 53. ezred II. zászlóalja május 10-én reggel elfoglalta a Karancs 727 magaslati pontot, és a csehek északi irányba menekülésszerűen visszavonultak.
A nagy fontosságú magaslat elfoglalása kedvező helyzetet teremtett a 6. hadosztály május 10-én megindult ellentámadásához. A május 10-11-i harcokban sikerült Salgótarján felmentése és a hadosztály előnyomult Fülek - Feled irányába. A Salgótarjáni védő csapatok ellentámadásának sikere nagymértékben a salgótarjáni tüzérség eredményes tevékenységének köszönhető. A harcokban résztvevő 2., 6. és 8. páncélvonat szerepe is említést érdemel. A hadosztály csapatai előtt megnyílt az út Losonc és Rimaszombat felé.
A további sikereket azonban megakadályozta egy váratlan fordulat. Május 10-én elterjedt a hír, hogy a francia csapatok délről nagyszabású támadást készülnek indítani az ország ellen. Ez arra késztette Stromfeldet, hogy a Duna - Tisza közére összevonja a Vörös Hadsereg legütőképesebb erőit. Parancsot kapott a 6. hadosztály is, hogy szüntesse be az előnyomulást és vonuljon Kecskemétre.
Ez az intézkedés nagymértékben visszavetette a Salgótarján környéki hadműveleteket. Annál is inkább, mert a csehszlovák csapatok, észrevéve, hogy a 6. hadosztály nem üldözi őket, megálltak és beásták magukat.
A 6. hadosztály visszavonása után a csehek „vérszemet kaptak" és újabb támadást indítottak Salgótarján térségében. A helyzet rendkívül kritikus volt, különösen azért, mert a csehszlovák csapatok kétirányú, átkaroló manővere miatt a körülzárass veszéllyel fenyegette Salgótarjánt északról és délről is. Az összeköttetés megszakadt a város és a körötte elhelyezkedett csapatok között.
A Salgótarján térségéből elvezényelt 6. hadosztály helyett ismét a 3. hadosztály vette át a térség védelmét. Megismétlődött a május eleji helyzet: A város közvetlen védelmére az ekkor már „hivatalosan" 80. dandárként szereplő salgótarjáni csoportot rendeték, amely mindössze az 53. ezred 3 zászlóaljából és a megerősítésül küldött vadászzászlóaljból , valamint 3 tüzérütegből állt. A 2 munkászászlóalj még nem volt harcképes állapotban. Tekintettel arra, hogy az északi arcvonalon Eger és Miskolc térségében is megindult a csehszlovák csapatok támadása, a Hadseregparancsnokság nem tudott jelentős erősítést küldeni Salgótarján védelmére. A dandárparancsnokság ezért a még felkészületlen munkászászlóaljakat vetette be - ismét - a harcokba.
A váltakozó kimenetelű harcok során először a Kisterenyénél levő ellenséges csapatok ellen indított támadással a várost délről fenyegető veszélyt sikerült elhárítani, majd a mégis csak küldött 6. hadosztálybeli zászlóalj támogatásával május 20-án Pétervására visszafoglalása lélegzethez juttatta a város védők. Május 21-én pedig Salgótarján északi térségében indultak támadásra a vörös csapatok és így Salgót másodszor is felmentették. Az ezt követő előnyomulás során a Vörös Hadsereg csapatai május 23-án ismét elérték az Ipolyt és a fülek - feledi vasútvonalat.
Május 26-ig pedig teljesen megtisztították az Ipoly - Rima - Sajó vonalától délre eső területeket.
Bizonyos, hogy a salgótarjániak hősies helytállása is hatással volt arra a döntésre, amely szerint a munkásalakulatokat beosztották a Vörös Hadsereg harcoló egységei közé.
Természetesen a katonai alakulatok mögött mindig látni kell a „hátországot" is, azt, hogy a város miképpen segítette a hadba vonulókat és - Salgótarján esetében különösen - miképpen vett részt a város védelmében.
1919-ben a haza védelmében példát mutattak a salgótarjáni munkások és hazaszeretetből kitűnőre vizsgázott Salgótarján város is.
A Kiadványban szereplő előadások:
PUSZTA BÉLA - Köszöntő
SZVIRCSEK FERENC - Salgótarján A 19-20. század fordulóján
LIPTAI ERVIN - Salgótarján 1919 évi védelmének történelmi jelentősége
SZIJJ JOLÁN - Salgótarján, 1919.
NÉGYESI LAJOS - A Karancs-tető ostroma 1919. májusában.
SUBA JÁNOS - Cseh és szlovák elképzelések „Szlovákia" déli határánál
HORVÁTH ISTVÁN - Rákosi Mátyás Salgótarjánban, 1919-ben .
BÓDI GYÖRGYNÉ Bibliográfiai eredmények és tennivalók a helyismereti munkában a 85. évforduló kapcsán
Szólj hozzá!
Székvölgy-puszta
2010.05.05. 08:04 :: galagonya
Székvölgy-pusztán az egykori bányászkolóniában még ma is laknak.
Régen iskola, magazin volt az épületben.
A temetőt is megtalálni még.
Itt nyugszanak
Id Kovács János élt 83 évet
és neje
sz. Luptovics Anna élt 77 évet
és unokájuk
Jándy János élt 20 évet
Meghaltak 1944 1942 1944
Nógrádszén Kft "telephelye". A székvölgyi külszíni fejtés volt a megye utolsó szénbányája.
Ma már nem szenet, hanem macskaalomnak valót szállítanak a bányából.
Pár szó a szénről, és a szénbányáról:
" 1989. augusztus végén már nyíltan beszéltek és írtak arról, hogy felszámolás előtt áll a Nógrádi Szénbányák vállalat.1990. június 9-én, „Ez már a vég!" címmel írtak a Nógrádi Szénbányák FA-ról, ahol 1000 fővel csökkentik a dolgozók létszámát. A létszám ekkor még 2450 fő volt, ám ez a szám napról napra fogyott. Az egyetlen, mélyművelésű Ménkes bányából, 600 000 tonna szenet kellett kitermelni. A szénbányászat fennmaradásának reménye azonban igen csekély volt, mert már csak az erőműi felhasználásra alkalmas szénben bízhattak. Kénytelenek voltak belátni, hogy a vállalatnak „vége van", annak ellenére, hogy a széntermelés esetleg még egy ideig megmaradhat.
Ebben a hangulatban, a bátonyterenyei Bányakaszinóban tartották meg a XL. Bányásznap vállalati ünnepségét. A széncsaták egykori hősei, ekkorra már a „nemzet eltartottjaivá" váltak...
1991. januárjában ismét üzembe helyezték a Gyula-rakodót - melyet még a szénbányászat visszafejlesztésekor zárták be - mert a kéregbányák szenét olcsóbb ide szállítani, mint a távolabbi szénmosóba, ahol napi 2000 tonna külfejtésekből származó szén hagyta el a szénmosót. Az ismert problémák ellenére, az országban feltűnő módon hiányzott a megismert és talán megszeretett nógrádi szén. Korábban 100 000-140 000 tonna lakossági szenet termeltek, s ez 1990-re lecsökkent 25 000 tonnára, amit csak külfejtésből termeltek az értékesítés céljára.
Az egyetlen mélyművelésű bányája, a Menkes bányaüzem azonban tetemes lemaradással zárta az 1990-es évet. Ennek ellenére már 1992-re, 220 000 tonna szén kibányászását tervezték a meglévő 585 bányásszal. Az akna szénvagyona a számítások szerint, még 15 évi bányaművelést tesz lehetővé a jelenlegi szinten.
A Nógrádi Szénbányák FA-nak, két külszíni bányája is volt: Székvölgy mellett Besenyőbércen termelték a szenet, s innen összesen 280 000 tonnára számítottak.
1992. júliusában, már a megszűnés folyamatának végső szakasza kezdődött el a vállalat életében. Az utolsó mélyművelésű bányában, a veszteséges üzemelésű Ménkesen, szintén megszüntették a bányaművelést. Inászón kéregbánya kezdte meg 1992. januárjában a széntermelést. Két évvel korábban Nyírmeden, szintén az egykori fejtési területen indították a felszín közeli bányát. A régtől ismert szénterületen, Besenyőbércen és Székvölgy-Inászón külfejtések üzemeltek s itt még 200 bányász dolgozott nyereségesen. Elkészült közben az a hosszú távú program is, melynek reményei szerint az ezredforduló után is kenyeret adhat majd az embereknek megyénk szénbányászata.
A bányák azonnali bezárása helyett, a tervszerű és folyamatos visszafejlesztés útját választotta a kormány. 1992. januárjában ezért úgy tervezték, hogy Ménkesen, a feltárt szénmennyiséget kitermelik, és csak a készlet kimerülése után tesznek majd lakatot a bányára. /1992-re, 220 000 tonna szén kibányászását tervezték a meglévő 585 bányásszal. Az akna szénvagyona a számítások szerint, még 15 évi bányaművelést tesz lehetővé a jelenlegi szinten. /"
A megállapodás ellenére, azonban február 28-án küldték utoljára a felszínre a kibányászott barnakőszenet. A bezárások sorában Tiribes akna, Szorospatak, és Kányás akna után most tehát Ménkes következett.
A teljes létszám elbocsátása 1993. december 31-ig, megtörtént.
1990. február 2-tól, a vállalat felszámolása kezdődött el, melyet 15 év eltelte után, csak 2005. október 6-án, bírósági határozattal töröltek a cégjegyzékből.
Részletek Szvircsek Ferenc: VÉGJÁTSZMA - A Nógrádi Szénbányák felszámolása című írásából.
Megjelent: Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007) Itt elolvasható, csak rá kell keresni!
Itt volt már pár kép a bánya felsőbb részeiről.
Van-e még szén itt a hegyek alatt?
"Egy lehetőség Salgótarján és környéke energia gondjainak orvoslására"Dr. Bocsi Ottó okl. bányamérnök, a Nógrádi Szénbányák nyugalmazott osztályvezetője és Livo László okleveles bányamérnök, ügyvezető, Marketinfo Bt. (Salgótarján)
A vállalat /Nógrádi Szénbányák/ bezárása előtti időszakban, az utolsó 2 évben (1990-1992) külfejtésen és kéregbányából (Nyírmed II. Székvölgy II.) termelte a szenet, mely erőművi tüzelésre alkalmas 8000-9500 kJ/kg fűtőértékű 40-43% hamutartalmú és 0,8-1% kértartalommal bíró II. és III. telepi szén volt. A Tiszapalkonyai erőmű akkori vezérkara többször is meglátogatta a bányákat, és megelégedéssel nyugtázták mind az árra, mind a szén minőségi mutatóira vonatkozó adatokat.
Salgótarján Megyei Jogú Város közvetlen közelében a „bányabezárás” után jelentős mennyiségű erőművi tüzelésre alkalmas szénvagyon maradt. Így Székvölgy II., Inászó II. és József-táró területén is. De a megye keleti részén akár Mizserfa II. szénmező is alkalmas energetikai széntermelésre.
A 2. sz. táblázatban ízelítőül bemutatjuk a III. telepi szén jellemző adatait Inászó II. és Székvölgy II. kéregbányában. [Kéregbányán a kis mélységben (< 50 m) lévő fejtéseket értjük.]
| Barnaszénvagyon egy része Salgótarján közelében | |||
| III. telep | szénvagyon
kt |
fűtőérték
kJ/kg |
kén
% |
| Inászó II. | 6 000 | 9 000 | 1 - 1,1 |
| Székvölgy II. | 2 500 | 9 500 | 0,9 - 1 |
| Összesen | 8 500 | 9 100 | 1,0 |
Tudunk azonban más lehetőségekről is megyénkben. Összegezve, az MGSZ-nél is fellelhető adatok alapján azt lehet mondanunk, hogy Nógrádban a föld mélye 150-200 millió tonna ismert minőségű szenet rejt. Ebből Salgótarján közvetlen környékén 30-50 mt energetikai célra alkalmas alacsony kéntartalmú 8-12000 kJ/kg fűtőértékű 25-45% hamutartalmú barnaszén van. Amiből könnyen - alacsony beruházási költséggel - hozzáférhető 11,5 millió tonna energetikai szén.
Sajnálatos, de a Nógrádi Szénbányák Vállalat felszámolásával - a széntermelés kényszerű megszüntetésével - együtt járt a kapcsolódó infrastruktúra lebontása is.
Így nemcsak a széntermelést közvetlenül szolgáló létesítmények szűntek meg (aknatömedékelés, táró bezárás, kötélpálya elbontás, ipartelep megszüntetés, külfejtési rekultiváció stb.) hanem a kiszolgáló és háttér tevékenységek, az informatikai berendezések, villamos és a távközlési hálózat is.
A korábban a széntermelésben foglalkoztatott emberek, és kiszolgáló hátterük - együttesen a humán erőforrás - is átalakult. Ugyanúgy, ahogyan a környék jellemzően szén- és fa tüzelését is felváltotta a korszerűnek mondott gáz- és villamos energia felhasználás a háztartásokban. Vállaltuk „kényelmünket” annak összes veszélyével együtt.
Számunkra csupán az a kérdés, hogyan tudjuk hasznosítani helyi adottságainkat és lehetőségeinket ezek segítségével.
Elhatározhatjuk a szén helyi érdekű felhasználását. Termelhetünk vele elektromos energiát. És/vagy létesíthetünk elgázosító üzemet, melynek végterméke a meglévő gázvezetékbe táplálható fűtőgáz. Az üzem melléktermékei a vegyipar és a gyógyszeripar számára alapanyagul szolgálhatnak, nem is beszélve az üzemanyag előállítási lehetőségről.
Haladjunk tovább e gondolatsoron, s vizsgáljuk meg pl. az erőmű létesítés vázlatos elképzelését. Mi sem könnyebb ennél, hiszen itt Nógrádban az elmúlt 20 év során elődeink - s mi magunk is - nemcsak bányákat, de erőműveket, fűtőműveket is terveztek. Néhány terv meg is valósult, sőt pl. a városi fűtőmű gázmotoros megoldásai ma is jól szolgálják a közösségi igényeket. Igaz ugyan, hogy a költségek emelkedése a Városi Fűtőművet, s ez által a tulajdonos Önkormányzatot is sújtja, de egyben új megoldások keresésére is ösztönzi.
Példaként említjük meg, hogy az 1990-es évek végén az MVM Rt. erőművi pályázatán beadásra került egy salgótarjáni szénalapú 80-140 MW villamos teljesítményű erőművi blokk létesítési terve is.
Ez is alkalmas arra, hogy akár a közelben található imént részletezett szénvagyont alakítsa elektromos energiává a következő 25-30 évben.
A munkahely teremtés lehetőségének becslésébe is bocsátkozzunk. Összesen kb. 790 fő /bánya+erőmű+fémfeldolgozás/
Próbálkozás van, /de nagy az ellenállás, a környező települések, és a zöld szervezetek részéről/: Első Nógrádi Erőmű Zrt. újra kezdené a külszíni fejtést, és erőművet építene Mátraszele határában.
Szólj hozzá!
Kardoslepkék
2010.05.04. 05:00 :: galagonya
Iphiclides podalirius -minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó- ez egy olyan lepke ami pillangó is :)
Különös látvány amikor repül, mintha hátrafelé szállna
Ezek már csak egy kis kék pillangók
Szólj hozzá!
Holdviola
2010.05.02. 11:15 :: galagonya
A Holdviola május elsejei koncertje Salgótarjánban a Főtéren
Kicsit sokáig hangoltak, az elején egyszer-kétszer össze is gerjedt a technika
További képek:
[nggallery id=107]
Szólj hozzá!
A tari Fehérkő-bánya
2010.04.30. 13:00 :: galagonya
A kőbánya egy részét már visszahódította a természet
