Nógrád (vár)megyei falvak, kisvárosok régi képeslapokon.

Ragyolc (Radzovce) ma Szlovákiához tartozik.

Ipolyvarbó (Vrbovka)  ma Szlovákiához tartozk

Katalinhuta  (Katarinska Huta) ma Szlovákiához tartozik.

A képeslapokat a profila.hu különböző árverési oldalairól gyűjtöttem össze.

Nógrád (vár)megyei falvak régi képeslapokon.

Kosd ma Pest megyéhez tartozik.

Penc ma Pest megyéhez tartozik.

Alsóesztergály (Dolné Strháre) ma Szlovákiához tartozik.

Alsósztregova (Dolná Strehová) ma Szlovákiához tartozik

Nagylám (Veľký Lom) ma Szlovákiához tartozik

Nagylámi (Veľký Lom) szlovák népviselet

A képeslapokat a profila.hu különböző árverési oldalairól gyűjtöttem össze.

Folyt. köv.

...mert régen voltam már kinnt.

Katt!

A sorsod elől hiába futsz...

Hála

Mini

Nógrád a palóc varázslat

Fotók innen-onnan...

Nógrád Baranyában

Az országban Pannonhalma után 998-ban szent István alapított bencés monostort a Zengő déli oldalán, melynek Asztrik volt az első apátja. Pécsváradon a X. századi ősi falak még ma is állnak.

Katt!

A drávaszabolcsi híd

Két ország határán

Gólyák

Ent

Hogy el ne szökjön a kút

Mindenhova besüt a nap

Harkányi talpasház

1687-ben jelent meg Szűz Mária -az akkor éppen kálvinista  templomban- egy Tamás nevű katolikus gazdának. Ez jó ok volt arra, hogy a katolikusok visszakérjék maguknak a templomot. 1805 óta hivatalos zarándokhely,2008-ban basilica minor rangot kapott.

Nem ez a gyűdi szentkút, azt egyszerűen elfelejtettem lefényképezni ( a verebélyi szentkúthoz képest csak egy vízcsap )

Ezt viszont nem felejtettem el :) Gyűdön nem csak a lelket lehet táplálni:)

...és akkor jött a Tenkes kapitánya...

Siklós

"A börtön ablakába soha nem süt be a nap..."

Igazi kurucok

Dopping :)

Itt repül a kismadár...

Katt!

Igazából itt jön a Tenkes kapitánya :)

Rövid séta Pécsen

Tűzoltócsap

Szellemház

Itt is ugyan az a cég csinálta a főteret, mint Tarjánban? Igaz nálunk még nem gyűrődött fel ennyire :)

47 évig járt itt a villamos.

Fügét mutatok :)

A dzsámi 3D-ben

A Zsolnay gyár egy részéből kulturális negyedet csináltak.  Idén volt az első Zsolnay fesztivál, melynek színvonalát Márta István, mint igazgató  garantálta.

Falba szorult királykisasszony

A cet gyomrában

Zsolnay csempék, vázák ...  ( Nekem nem igazán tetszik egyik stílusuk se)

Csík zenekar koncert. Augusztusban a Sziget -1. napja teljesen az övék :)

Éjszakai séta

McDO ( a Google még ezt is tudja!)

Ha eltévednél a városban a  Misina csúcson magasodó tévétorony a biztos pont, hiszen mindenhonnan látszik :)

Ezt látni 610 méter magasról ( a torony kilátója ebből 80 méter)

Katt!

Pécset csakis a dómmal lehet kezdeni.

Katt!

Így látják a hívek is

Katt!

Photoshopra. Közreműködik Redfild Fractalius és Topaz Labs.

Az eredeti

MIX /KATT!/

Egy rövid életű újság, ami ma hiányzik Salgótarjánból. Az első szám polgármesteri köszöntővel indult 2006-ban. 2008-ban megjelent a 10. szám is -egyben az utolsó-, melyben még az alapító Ercsényi Ferenc bizakodó az újság  jövőjét illetően.

"...A salgótarjáni „Tarjáni Városlakó” című lap az alapító szándéka szerint kulturális, közéleti periodikaként jegyzi magát. Hiánypótló a maga nemében, hiszen Salgótarjánnak jelenleg nincs ilyen típusú kiadványa. Nemcsak polgármesterként, de egyszerű városlakóként is nagy örömmel konstatáltam a lap elindulását. Úgy gondolom, ebbéli örömömben nem vagyok egyedül, mert biztosra veszem, hogy városunk polgárai is így vannak ezzel és többségük átérzi ennek a pillanatnak a helyi kultúrtörténeti jelentőségét. Ugyanis, pontosan az elindulás tényéből is kiolvasható abbéli reményünk, hogy városi identitásunk, otthonosság érzetünk, közösségi életünk szellemi-lelki építőelemévé válhat ez a most induló lap. Kívánom, hogy legyen minél több jól felkészült újságírója, munkatársa, legyenek bőkezű, a gondtalan működést biztosítani tudó mecénásai. És nem utolsó sorban, kívánok sok érdeklődő olvasót, akik időről-időre izgalommal várják a megjelenő számokat, a városi közéletről, a társasági és kulturális élet híreiről, a város szellemi életéről, annak folyamatairól, jelenségeiről, eseményeiről és személyiségeiről szóló „tudósításokat”. Egyszóval, kívánok a Szerkesztőségnek minél több olyan városlakót, akik szeretni fogják a salgótarjáni „Városlakó”-t!

Puszta Béla polgármester

A szerkesztőség nevében:

Ercsényi Ferenc alapító

Tarjáni Városlakó
	szerkesztőbizottság: Balás Róbert, Kovács Bodor Sándor, T. Pataki László, Drexler Szilárd Vaskor István tördelőszerkesztő: Moravszki András alapító: Ercsényi Ferenc

 Az Alapító engedélyével az újság digitális számai letölthetők INNEN!!!.

Felújították kívülről a pálfalvai Jézus Szíve templomot.

Ilyen volt...

ilyen lett.

A lépcső összeköt. Vagy nem. (Én meg majd megcsinálom!!!)

Tetris

Sörtőke

East...

-vörös

Kék :)

...látni a várost...

...Zagyvarónát...

...távoli hegyeket...

...Salgót...

...a falu templomát...

...ahol a haranglábban nem csak harang van.

Piros-kék szemüveggel nézve 3D :)

Két éve, hogy elkezdték a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely oltárának restaurálását, felújítását. ITT és ITT  lehet meg nézni az oltár szétszedésének pillanatait, hogy milyen állapotban kerültek földre az angyalok.

Mától a  Nógrádi Történeti Múzeum kiállításon mutatja be a restaurált oltárszobrait, melyek Ferenczy Attila restaurátor munkáját dicsérik.

Ilyen volt...

...ilyen lett.

Pár részlet a városról a Pécskőről nézve.

Brezina

Kálvária

Két templom

Három templom

Kemerovo

Acélgyári iskola

Kaszinó és teniszpálya

Végállomás

Vízválasztó

Zagyvaróna

Inászó

Panoráma képek (kattints!)

Salgótarján a völgyváros

Salgó - Boszsorkánykő

Rónafalu

Ha én a Medves fennsíkon akarok sétálni -még ha süt is a nap- akkor vagy elkezd esni az eső, vagy a hó. Ma  jégeső miatt sikerült ilyen rövidre a túra.

Az ég azért nem volt ilyen tiszta. (A fényképek meg csak fekete-fehérre sikerültek)

A Magyar Kultúra Napja és Salgótarján várossá nyilvánításának 90. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi műsorból.

Dűvő lemezbemutató koncert és táncház a TALENT Alternatív Művészeti Klubban

Salgótarjánt 1922. január 27-én nyilvánították várossá. Befejezésül részletek az 50. évfordulóra készült kiadványokból.

A megye törvényhatósági bizottsága az indokokat elfogadta s a kérelmet 1921 októberében továbbította a Belügyminisztériumhoz. Innen még az év végén meg is érkezett a
118 446/1921.sz. rendelet, mely Salgótarján nagyközségnek megengedte a rendezett tanácsú várossá való alakulást. Nem kétséges: a gyors elintézésben közrejátszott az, hogy a kormányzat is látta Salgótarjánnak a trianoni békeszerződés következtében megnőtt jelentőségét.
Így 1922. január 27-én de. 9 órakor az acélgyári olvasóegylet nagytermében megtarthatta alakuló közgyűlését Salgótarján rendezett tanácsú város képviselő-testülete. A város vezetését illetően ez a jogi változás gyakorlatilag kevés újat hozott, hiszen a képviselő-testület felállításának alapja, a virilizmus változatlanul maradt és így továbbra is biztosítva volt a tőke befolyása a helység irányítására. Salgótarján nagyközség képviselő-testülete úgyszólván teljesen változatlan maradt, hangadó virilis tagjai nagyjából azok, akik az elmúlt években: a Rimamurányi Rt képviseletében Lipthay B. Jenő, a Kőszénbánya Rt nevében Róth Flóris, a Salgótarjáni Takaréktól Dr. Kováts Jenő, továbbá Szilárdy István, Luby István és Kretsch Lajos földbirtokosok, valamint néhány kereskedő és egyéb különböző foglalkozású, de magas jövedelmű polgár. Ez a testület 1922. január 27-től városi képviselő-testületként folytatta tevékenységét, azzal a módosulással, hogy kikerülve a járási felügyelet alól, a megye alá rendelt városi önkormányzati testület a lakosságot a korábbinál sokkal közvetlenebbül vonhatta ellenőrzése alá.
Egyedül a tisztviselők köre bővült ki valamelyest, a megnövekedett adminisztráció követelményeinek megfelelően, de a személyek jórészt itt is maradtak a régiek.
Az 1929-ben bekövetkező szervezeti változások csak annyi módosulást hoztak, hogy csökkent a képviselő-testület létszáma (az addigi 152 helyett csak 60 képviselő maradt) és megszűnt a tanács, amely addig a polgármester tevékenységét segítette elő, és melynek tagjai a képviselő-testület és a tisztviselői kar sorából kerültek ki. Ezzel megnőtt a polgármester hatalma; s végül, ekkor lépett használatba a rendezett tanácsú város elnevezés helyett a megyei város elnevezés.
A lényeg azonban nem változott: a képviselő-testület vezető rétegei, a virilisek és a városi tisztviselők kézben tartották a továbbiakban is az irányítást. Jellemző az is, hogy a nagyüzemeknek a korábbiakban említett befolyása közvetlen úton most is érvényesült: a képviselők között ott ültek a legbefolyásosabb acélgyári és bányai vezető személyiségek és vitték a szót a nagyvállalatok budapesti vezetőinek intenciói szerint. (1929-ben pl. a nagyobb és kisebb igazgatók egész sorát találjuk a virilisek között: Róth Flórist
(Bánya), Eisele Gusztávot (Rimamurányi Rt), Szente Lászlót (Palackgyár), Dorosnyák Gézát (St.Takarék), Grusz Ferencet (Hangya Szövetkezet), Zeisler Arturt (Népbank).
Mivel a törvényes rendelkezések is mindenképpen biztosítani kívánták az értelmiségi réteg kellő súlyát a városok vezetésében is, a diplomások adóját a legtöbb adót fizetők jegyzékén kétszeresen kellett számítani, így vált lehetővé, hogy a virilis képviselők között a gazdasági élet vezetőin, a pénzembereken, a jómódú iparosokon, kereskedőkön és bérlőkön kívül mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek és papok is szerepelhessenek, mégpedig nem is kevés számban.

1929-ben pl. a következő volt a virilisek összetétele:

értelmiségi-tisztviselő (orvos, gyógyszerész, mérnök, ügyvéd) 14
földbirtokos 2
iparos, kereskedő 14

1935-ben pedig a virilisek és a választottak 60-as létszáma (kik közül 30 virilis volt, 30 pedig választott) az alábbiak szerint alakult:

értelmiségi, tisztviselő, magánzó 25
pap 3
földbirtokos 2
iparos, kereskedő 27
munkás 3

“A Város”

1972

1000 gyerek a térzene labirintusai között

friss újságszag friss kenyérillat friss izomzene

a Volt-Van-Lesz csúcsain vörös málna virít

vörös kendők lengenek a Város tornácain

géptorkok harsányan halihóznak

labda döccen vörös gomb az égi mezőkön

—

szobrok mozdulatában a Múlt és a Ma pöröl

ujjuk hegyén galamb pihen

álmos csövek dobbantanak kábelek vak érrendszere csikordul

csak áll az ember feszeng a csoda percei között

rikoltoznak az acélrögök

Félúton vagyunk: mögöttünk félévszázados városi múlt; ötven éve kapott városi jogokat Salgótarján, de csak a felszabadulás, a néphatalom hatására kezdett a bányászkolóniából, a kenyeretlen Tarjánból várossá válni, a szó teljes értelmében.
Néhány évtizede még nyolcezer szegény éhségmenete fonta körbe fojtogatóan a nyomor városát, itt volt legkeserűbb a bányamélyek szitokszava, itt legélesebb a csendőrszurony, innen volt legmesszebb a virradat derengése.
így hát elmúlt ötven évünk más, mint a legtöbb városé. Itt szakadatlan küzdelem folyt; küzdelem ke¬nyérért, a mindennapi betevő falatért. Az elnyomó méltóságok vad dühe úgy hordta szét a teremtés, a megőrzés lehetőségét innen, mint a szél a hamvadó parazsat. Nincsenek régi köveink, amelyeknek tu¬risták betűzgetik feliratait. Múltunk tanúja itt csak az a munkásság, amely keményen dolgozott, állta a harcot, s amikor a történelmi vihar elsöpörte a régit, a múltat, s bezúdult házainkba, gyárainkba a friss fény, fegyelmezetten, új erővel látott munkához. Eljött az ideje az építésnek.
kell munkáshatalom negyedszázada alatt, szemünk láttára város születik: Salgótarján. Egy város, fiatalodó, új üzemeivel, átformálódó gazdaságával, intézményeivel, egy új panoráma: merész, hatásos üvegbeton falak, tágas terek sok virággal, új emberekkel, fiatal párral, gyerekkocsival, gyermekkacagással. Az érkező idegen visszhangzó elragadtatása azonban még nem a mi elragadtatásunk. Tudjuk, oly sokáig jártuk a nincstelenség útjait, hogy még nem érhettünk oda, ahol az elégedettség káprázata pihentethetne. Félúton járunk. De itt minden nap új kezdetet jelent. Erővel, elszántsággal, fegyelemmel, pontos érzel¬mekkel, az alkotás kedvező feltételei közt dolgozunk. Erre büszkék vagyunk, erre nagyon büszkéknek kell lennünk !
S ha most, a város ötvenedik születésnapján hírt adunk magunkról országnak, világnak egy művészi fotósorozattal, erről kell beszélnünk. Szép munka, eredményes harc folyik itt; ez a mi próbánk.
Nem szokványos fényképalbumot akartunk az olvasók kezébe adni, a befejezetlenség hangsúlyozásával akarunk tudósítani egy város születéséről. Lássák a születés, a fejlődés ezernyi gondját, problémáját is. Ahogy mi, akik itt élünk, látjuk már a holnapi Salgótarjánt, a jövő század szép városát.

Salgótarján, 1972 január

Géczi János
a Nógrád megyei Tanács
elnöke

Bányászlakások a Forgách-telepen

A Hirsch-gyári kolónia

A salgótarjáni rendőrségi épület avatása

A salgótarjáni József-lejtakna dolgozóinak egy csoportja

Inségmunkások a gazdasági válság éveiben Salgótarjánban

Munkásőrök felvonulása 1957-ben

Városi kolóniaházak

Balázs János

Arany János utca

Magyar Géza építész

Salgótarjánban nincsenek ezeréves kövek. Itt a hagyományokat a munka jelentette. A munka alakította, formálta az itt élőket, edzette keménnyé a tarjáni munkásokat. Salgótarjánról jegyezte fel a krónikás, hogy ez a város nem született, hanem készült. Nem olyan szempontból, hogyan lehetne szebb és emberibb város, hogyan adhatna többet az itt élőknek, hanem elsősorban és kizárólag a tőkés üzemek szempontjai szerint. Az ipartelepek mellett a kolóniák s a „belváros" sivár, szürke képe, a görbe utcák szegényes házai nyomasztó érzést árasztottak. Salgótarján 1922-ben kapott város rangot, amikor a város urai mesterségesen „csináltak" várost a településből. Mesterségesen, mert a városi életmód legelemibb feltételei sem alakultak ki a felszabadulás előtti Salgótarjánban. Nem jött létre megfelelő színvonalú városszerkezet, egyoldalú és szegényes volt a köz- és művelődési intézményhálózat. Az urbanizáltság teljes hiánya jellemezte Salgótarjánt! A városban egészségtelen lakótelepek, kolóniák sora állt, ahol az egyes rétegeket egymástól tudatosan elkülönítették a város urai. Hiányzott a létszámban és hatásában is számottevő értelmiség. Akik itt voltak, nem alakíthattak ki elmélyült kapcsolatot a város dolgozó osztályaival, s így nem válhattak a város szellemi életét formáló tényezővé. A földszintes házakban, a jellegtelen utcákban élő, s az ide jövő munkavállalók nem tudtak már falusi módon élni, de nem éltek, mert az adott körülmények között nem élhettek városi életmódot sem.

A munkásváros Salgótarján új történelmét a felszabadulás napjától, 1944. december 25-től kezdte írni. Ezen a napon lépték át Forgács-telepen a város határát a Vörös Hadsereg katonái. A felszabadulással új élet kezdődött. Már 1945. január 2-ári megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete, megválasztották a pártvezetőséget, amelynek tagjai a városban megindult élet irányítói. szervezői voltak. A város munkásaira kemény munka várt. mert a fasiszták megbénították a gyárakat, leszerelték a gépeket. A felszabadulást követő hónapok az esztelen kiürítés okozta károk helyreállításával teltek el. A város vezetésének egyik alapvető politikai feladata volt a városépítés, az életkörülmények megváltoztatása, intézmények szervezése. Lakások, óvodák, iskolák, egészségügyi intézmények kellettek. A kommunista párt kezdeményezésére a város első demokratikus testülete mélységesen humanista program megvalósítását tűzte ki célul már 1945 tavaszán.
Nagy lendülettel indult meg a nyomor eltüntetése, a legnyomasztóbb gondjaink enyhítése, az akkori lehetőségekhez mért városépítés. Ezt politikai, társadalmi szükségszerűség követelte meg. Mindezeken túl egy jelentős közigazgatási intézkedés is meggyorsította a város fejlődését, és kö-vetelte az urbanizáció gyorsítását. Salgótarján 1950ben Nógrád megye székhelye lett! Ez a közigazgatási döntés politikai szükségszerűség volt. Így kellett dönteni még akkor is, ha a város nem volt felkészülve a funkciók betöltésére. Nem rendelkezett sem intézményekkel, sem szakemberekkel, sőt, még az intézmények telepítésére alkalmas épületekkel sem. Éppen ezért 1950-től már tudatosan készült a város vezetősége a rekonstrukció megindítására. Ez a városfejlesztési terv, 1950-1955 között készült, az első volt és 1955 januárjában rendkívüli tanácsülés tárgyalta. Ez a tudatosan tervezett városfejlesztés új lehetőséget teremtett arra, hogy Salgótarján a társadalmi élet minden területén állandóan fejlődő színvonalon töltse be a megyeszékhely szerepét. A mai napig tartó város rekonstrukció 1960-ban indult meg, és ezzel párhuzamosan megkezdődött a város ipari üzemeinek rekonstrukciója is, az iparszerkezet átalakítása. A városban 1947-ben a beépítetlen, hiányos vásártér területén kezdődött meg a lakásépítés egy 13 lakásos bérházzal. Ez volt a kezdet, s azután sorra tűntek el a düledező házak, az utcasarkok, a régi épületek. A felszabadulástól 1950-ig 78 lakás épült a városban, majd 1956-ra több mint 1100 új lakás megépítését mondhatta magáénak Salgótarján. A fejlődés igen jelentős szakasza volt a második ötéves terv időszaka, amikor 1961 és 1965 között több mint 2000 lakás épült Salgótarjánban. A felszabadulás évétől, 1945-től 1970. december 31-ig 5689 lakással gyarapodott a város. A városközpont rekonstrukciójának gyakorlati megindítása felszínre hozta azokat az ellentmondásokat, összefüggéseket, amelyeket a korszerű városközpont megvalósítása érdekében gyorsan és egyidőben kellett megoldani, illetve szem előtt tartani. Egyik fontos feladat volt - ezt a belső igények és a külső, vonzáskörzeti elvárások is megkövetelték - az intézményhálózat kiépítése és telepítése. Már a rekonstrukció első évében világossá vált, hogy a városközpontban kell felépíteni a művelődési intézményeket. Az alapellátást szolgáló intézmények: a művelődési központ, a megyei könyvtár, a TIT-székház, a zeneiskola, a Gagarin iskola és a Bolyai Gimnázium a városközpontban kaptak helyet.
Ezzel egyidőben városesztétikai és egyéb okok miatt meg kellett kezdeni néhány, még megfelelő állagú intézmény külső átépítését, korszerűsítését. Salgótarján merészen és bátran hajtotta végre a rekonstrukciót, épített új várost a régi helyén. Erre még nem volt példa hazánkban. Ezért a Magyar Urbanisztikai Társaság 1968-ban a magyar városok közül elsőként Salgótarjánnak ítélte a Hild Jánosemlékérmet Nehéz lenne felsorolni mindazokat az eredményeket, amelyek gyarapították a várost. A 84 szobás Karancs Szálló 1964-ben került átadásra. Ebben az évben nyílt meg a nyolc tantermes szakmunkásképző iskola, elkészült a tervező irodaépülete, átadták a kenyérgyárat. A következő évben 50 férőhelyes óvoda, az új nyomda, az építőipari vállalat irodaháza készült el. Az 1966-os évben felépült a KÖJÁL-székház, 40 férőhelyes bölcsőde, az SZMTszékház, a beruházási bank épülete és az Állami Biztosító székháza, a József Attila Művelődési Központ, a megyei könyvtár, egy 75 férőhelyes óvoda, a 16 tantermes gimnázium; --az építőipari munkásszállás. Az új megyei kórház átadására 1967-ben került sor. A 634 ággyal rendelkező intézmény tizenegy klinikai osztályán több mint 600-an dolgoztak. A kórház mellett egyéb intézmények is átadásra kerültek, illetve új, korszerű épületbe költöztek. Megduplázódott az orvosok száma, és 1970-ben 165 orvos dolgozott a városban. A gyorsütemű ipar- és városfejlesztés sürgette az értelmiség számának nagymértékű emelését. Az MSZMP városi bizottsága 1963-ban határozatot hozott, hogy a következő években ezer szakembert kell telepíteni Salgótarjánba. Biztosítani kellett számukra a megfelelő élet- és munkakörülményeket, művelődési igényeik kielégítésének lehetőségeit. Üzemi és társadalmi ösztöndíjak alapításával biztosítottuk egyrészt a középiskolákból egyetemre került fiatalok visszatérését, másrészt fiatal, jól képzett értelmiségiek letelepítését Salgótarjánba. Az „ezer szakember" határozatot 1970-re végrehajtottuk a városban, s az értelmiség iránt megnyilvánuló sokoldalú elismerés eredményeként elmondhatjuk: az értelmiség fluktuációja nem számottevő, növekszik közéleti aktvitásuk, sok iá kezdeményezésük jelzi a városhoz való érzelmi kötődésüket.
Salgótarjánnak a lakossága is lényegesen gyarapodott a felszabadulás óta. Míg 1949-ben, vagyis a tanácsválasztást megelőző évben a város lakossága 22 100 volt, addig az 1970-es népszámlálás 37 200 -:ót mutatott. Ekkorra az iparban foglalkoztatottak száma 16 191 volt, s közülük 12675 a munkás. A női dolgozók száma 1970-ben túlhaladta a 6400-at. A felszabadulás óta eltelt 25 év alatt az alapvetően nehézipari jelleg mellett a hagyományos nagyüzemekre alapozva fokozatosan módosult a város nehézipari szerkezete. Egyrészt a nagyüzemek rekonstrukciós építkezéseiből következően erőteljes műszaki, technikai modernizálással átformáltuk a megérő üzemek gyártmányszerkezetét. másrészt új üzemek telepítésével meghonosítottunk néhány dinamikusan fejlődő ágazatot. A tanácsi és szövetkezeti ipar fokozott fejlesztésével ugyanakkor teret nyitottunk a salgótarjáni könnyűipar kialakításának. Nagyarányú, több száz milliós belső rekonstrukciókat hajtottunk végre a tarjáni nagyüzemekben. Megindult a Vegyigép- és Acélszerkezeti Gyár és a Budapesti Rádiótechnikai Gyár telepítése. Működik a Budapesti Kötő Htsz részlege és több kisebb üzem. Salgótarján felszabadulás utáni fejlődése, gazdasági előrehaladásának megalapozása. a népesség dinamikus növekedése összekapcsolja a város helyze-tét, jövőjét a szocializmussal. Salgótarján fejlődése egybefonódott a munkásosztály előrehaladá-sával. Salgótarján fiatal város, ahol most alakulnak ki a városi életmód egy-egy régi városunkra jellemző szokásai, formái. Ezért a várossá fejlődés további feladatát a műveltségi szint emelése, a munkáshagyományok ápolása, a városi életmód kialakítása, a városhoz való érzelmi kötődés, az egészséges. lokálpatriotizmus erősítése képezi. A III. ötéves terv befejezésével 1970-re egyértelművé vált, hogy biztosított Salgótarján gazdasági fejlődése, ugyanakkor a városfejlesztés további arányai is kibontakoztak. A munkáshagyományokhoz igazodó város egyre erőteljesebben, magasabb szinten tudta most már betölteni a megyeszékhely szerepkörét, s elkészültek azok a tervek, amelyek a város részleges felső fokú központi funkciója ellátásának betöltését segítették elő. Egyre inkább előtérbe kerül az itt élőknél a szocialista módon élni és dolgozni elv.  A IV. ötéves terv feladatai, tervei olyan gazdagok és tartalmasak voltak, hogy azok megvalósítása új fejezetet jelentett Salgótarján történetében.

Házgyár

Az épülő kórház

Kádár János látogatása Nógrádban, 1965-ben

Bányász Művelődési Otthon (Kaszinó)

Új bölcsőde 1954-ben

Tóstrand

A tóstrandi üdülők

Kemerovo

Pár adat összehasonlításul:

1920-ban 15213 fős nagyközség volt Salgótarján, 1975-ben 42800 lakosa volt a városnak. A legtöbben 1995-ben lakták 46167-en, ez mára jó ha eléri a 38000-t. A hetvenes években úgytervezték, hogy 2000-re  egy 51 ezer fős várossá növekedik Salgótarján, ahová nappal még 16 ezer ingázó is jár.

1975-be 304 bölcsődei, 1587 óvodai  férőhelyvolt a városban. Ma bölcsőde nincs, csak családi napközik összesen 56 férőhellyel.

33153 munkahelyre 23447 dolgozó jutott és 100 kereső 83 főt tartott el a városban 1975-ben.

"A fejlődő Salgótarján 1963"

II. rész

III. rész

IV. rész

“A korszerű urbanizáció úján” 1972

Szüleink, dédszüleink, akik “felépítették” a várost. Bányászok, acél-, üveg-, tűzhelygyáriak. Nem csak felettük múlt el az idő, megszűntek, leépültek a város üzemei is, eltűntek a városból a műszakváltáskor munkába igyekvő melósok ezrei, kihaltak a szakmák.

Első rész

Második rész

Harmadik rész