Más világ most ahol él, más a szó és más a fény Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.
Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet
Mint vadra a vadász ki lesben áll, Úgy rabolt el tőlem orvul a halál
Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram
Nem volt nagy és kiváló Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló
Sírva jöttünk e világra, sírás közt költöztünk el. De ha jutottunk boldogságra, semmit sem vesztettünk el
Alszom mélyen zúgó lomb alatt, Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat. Boruljatok a síromra csendesen, Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
„Pihenj csendesen”
Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján, Hogy elrepítsen – mikor megszülettünk elereszt, S mikor meghalunk, visszavár.
Álmodj szépet gyermekem, álmod tovább az életed. Szenvedésünk véget ér, ha majd itt álmodunk veled.
Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.
Mikor elfáradtam fájt nekem már minden, a jó Isten átölelt magához vett engem.
„Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére”
Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.
Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok És ha szeretet örök, akkor az Örökké valóságot adom neked.
