Szobrot és teret kapott Salgótarján első polgármestere dr. Förster Kálmán.

Mit lát Förster ma a városból a téren üldögélve?

Látja a téren a ma még vidám fiatalokat, akik pár év múlva máshol keresik majd a boldogulásukat.

Lát párokat, akiket nem csak a szerelem köt össze.

Belehallgat a mellé ülők beszélgetésébe.

Rámosolyog a legkisebbekre...

... a bátrabbakat az ölébe is ülteti.

Örül a nagycsaládosoknak.

Látja, hogy múlik az idő és a busz nem jön...

... és ha megérkezik, látja a szép új kijelzőt a rajta, ami lehet, hogy többet ér, mint maga a busz.

1969-ben jár utoljára a városban, most látja az akkori építkezések eredményeit: beton, beton hátán.

Talán szót emelne a városképet csúnyító elfelejtett reklámtáblák miatt.

Biztos nem várná meg amíg a szél elfújja.

Vannak még szakszervezetek?

Kóbor kutya régen is volt...

... a verebeket nem érti hogy maradtak meg, egy lovat se látott még.

Polgármesteri szemével nyugtázná a minőségi munkát.

Ő talán büszke lenne az 1919-es tarjáni munkásokra, akik megvédték  Salgó-Tarjánt a benyomuló csehektől, hiszen Ő tudná, mit jelent egy elfoglalt vidéken élni. Ha akkor nem fognak össze a kohászok, bányászok talán az  ő sorsa is másképpen alakult volna, hiszen város nélkül polgármester se lett volna 21 évig.

Szomorú, hogy nem látja az új országzászlót. Egy-két fát még ki kellene vágatni!

Megnyugvással töltené el, hogy ma is vannak akik kiváltságosok, főleg ha A6-val járnak.