1985. május 1-én begyújtották és belépett a termelésbe a Zagyva III-as üzem 9 gépes Fourcault-kemencéje. 1994. március 18.  a kemence lehűtése után megkezdték a Zagyva III. kemence bontását.   Ma már az épületet bontják.

Síküveggyári történelem

1898. július 15-én, a kereskedelemügyi miniszter rendelkezése alapján nyújtott kedvezményeket a válságos helyzetbe került magyar üvegipar
felsegélyezésére. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, hiszen a pálfalvai üveggyár továbbra is szünetelt, s ez a kényszerszünet még
évekig tartott, mert csak 1906 nyarán kezdet újra termelni
1906. Pock Jenő az üveggyár új tulajdonosa. 1905. december 12-én Kovács Ferenc losonci közjegyz által tartott árverésen, állami támogatással
megvette, a Hazai Üveggyár RT. pálfalvai gyártelepét. Nevéhez fűződika pálfalvai telep felélesztése.
1907. Ez az év sem volt kedvez . A túltermelés elkerülése érdekében még az osztrák táblaüveggyárak is szüneteltették a munkát
1908-as esztend még kedvezőtlenebb volt, mint a korábbiak.
1912-ben a pálfalvai Pock féle gyár az év közepén növelte a gyár kapacitását.
1914. július végén kitört az első világháború. Az üvegipar szakközlönye 1914. decemberében arról tudósított, hogy hazánk összes táblaüveggyárában
már csak négy kemence üzemel. Állt a Pock Jen zagyvapálfalvai gyárának mind két kemencéje. Itt már a mozgósítás els idejében
beszüntették a munkát, mert a munkások nem kaptak felmentést.
1915. februárjában a Nógrád megyei Farkasvölgyi gyár is leállt
1915. május 12-én 88 éves korában meghalt Schwarc Adolf.
1917. nyarán zagyvapálfalván korlátozott üzemmel ismét megindult a termelés, miután Pock Jenő a gyárat eladta a fővárosi központú Feketeerdői
Üveggyár Rt.-nek. (Bihar megye)
1918. januárjában, mint az ország összes üveggyárában, pálfalván is szünetel a munka
1919-ben elhunyt Pock Jen volt üveggyáros. A Pálfalvai felsőtemetőben van eltemetve.
1920. február 9-én kelt adásvételi szerződéssel és a vételár teljes kifizetésével tulajdonjogot szerzett a „Merkur” Váltóüzleti Rt.
1920. február 25-én, „- tekintettel arra, hogy a Feketeerdői üveggyárat Romániához csatolták – a főrészvényesek a zagyvapálfalvai üveggyár
üzembentartására 10 millió Korona alaptőkével külön részvénytársaságot alapítottak. Az alakuló közgyűlés Zagyva-Pálfalva
Üveggyár RT.- ként jegyezte be a céget. A társaság azonban továbbra is egybe írva használta a „Zagyvapálfalva” szót. A budapesti törvényszék
ezt az utóbbi írásmódot csak az 1941. február 7-i bejegyzéssel szentesítette.”
1920. decemberében beépítésre kerültek a korszerű KOLLER féle forgórostélyos gázgenerátorok, így jelentős szénmegtakarítást értek el. A
gyártelepet sikerült a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vízszolgáltatásától teljesen függetleníteni, miután korszerű vízvezeték-berendezést szereltek
fel, amely az elkészül munkásfürd vízellátását szolgálja
1921. június 6-án érvénybe lépett a trianoni békeszerződés, (1921. XXXIII, tc.,) így a Zagyvapálfalvai Üveggyár az egyetlen táblaüveggyárává lett e
csonka országnak. (elcsatolták a Farkasvölgyi, a rimakokavai, jópataki, terebesfehérpataki és a béli gyárakat)
1921. május havától december hó elejéig, tehát közel hét hónapon keresztül a gyárüzem kényszerből szünetelt.
1922-ben a gyár minden tekintetben haladást, fejlődést ért el. Az elmúlt években megkezdett építkezéseket és az
1922-ben engedélyezett „gépberendezési” munkálatokat sikeresen befejezték. A fejlesztéssel együtt járt a munkáslétszám emelkedése is.
1922-ben hozzáfogtak a szükségessé váló munkáslakóházak és munkásjóléti intézmények létesítéséhez, ebben az évben kapta meg a részvénytársaság
a gyári kocsma és szatócsüzlet fenntartási jogát.
1924-ben újabb fazekas kemencét helyeztek üzembe.

1927. szeptember 25-ei Expozéból kiderül, hogy a Zagyvapálfalvai Táblaüveggyár évenként 250 vagon, azaz mintegy 460.000 m
2 1,5 mm-es vastagságú közönséges ablaküveget, és 2, 3 és 4-mm-es szoling üveget állít elő. Ezzel a mennyiséggel a hazai szükségletnek a 40-50%-át
elégítik ki. Az üveg jó min ségét a cseh üveggyárak szakemberei is elismerik.”
„Kétszeresére fokozzák a Zagyvapálfalvai Üveggyár termelését” olvashatjuk a korabeli sajtó egyik számában. Így szól a cikk:
„Óriási vastraverzek merednek az égnek, éjjel-nappal munka folyik, mert decemberre fel akarják építeni 1400 m2 területen a 16 m magas új
gyárépületet, mely akként terveztetett, hogy alkalmasnak talált időpontban a berendezések segítségével könnyen át lehessen térni a
gépüzem táblaüveggyártására.” Az üzembővítéséhez szükséges téglát kézimunkás eljárással készítik.

1927. évi, Pesti Tőzsde idézett cikke: „ A 22 kat. hold beépített területen fekv gyár termel képessége 500 ezer m2/év és a 180 szak-, valamint 40 segédmunkást foglalkoztató
társaság a családtagokkal együtt 600 embernek adott megélhetést. Az akkori ellátottságot tükrözi a gyártelepen lév 22 korszer , higénia
követelményeinek megfelel munkáslakás és iskola, gőz és kádfürdő, munkásotthon, saját gazdaság, fogyasztási szövetkezet (szatócsbolt és
kocsma) valamint egyéb intézmény és berendezés. még sportegyesületük is volt és labdarúgóik az észak-magyarországi bajnokságban is
szerepeltek.”
1927-28-ban táblaüveggyár alapítási láz volt hazánkban, három cseh üvegipari társaság iparkodott a lábát megvetni.
1929. májusi igazgatósági jelentés: „…Elhatároztuk, gyárunknak gépüzemű gyártásra való átalakítását. Terveink keresztülviteléhez sikerült
külföldi szaktőkét megszerezni és az átalakítást úgy pénzügyi, mint technikai szempontból lehetővé tenni” A határozatnak megfelel en
megkezd dött a gyár korszer sítése, hogy a szakaszos fazekaskemence üzemről áttérhessenek a folyamatos kádkemence üzemre, a gépi
üveggyártásra.
1929-ben Krisztiánzen svéd mérnök egy Siemens-rendszer kemencét tervezett, melyet Fourcault húzógépekkel látott el.
1929-ben, a gépüzemi csarnokban már az utolsó műveleteket végezték a volt III-as számú fazekaskemence helyén lévő új kádkemence építésén, amikor
az I, és II. számú fazekaskemence hutájában is véget ért a hagyományos táblaüveggyártás.
1929. november 24-én „A 180-220 cm nagyságú üveghenger készítésének korszaka a zagyvapálfalvai üveggyárban 1929. november 24-én véget
ért, amikor Schrenk (Soltész) József üvegfúvó mester készítette utolsó üveghengerével búcsút vettek a kézi gyártású üveggyártástól.

A kézi munkás táblaüveggyár megszűnése zagyvapálfalván is változást hozott. Egyre kevesebb idegen szót lehetett hallani. Az új
gépüzem nem gyakorolt vonzóerőt a cseh, szlovák, lengyel, stb. anyanyelv hengerfúvó, és nyújtómester többségének, hazatértek
hazájukba. Szaktudásukra féltékenyek voltak. 1920-as évek végéig, pl. az olvasztó és fazékkészít mester, a két elit szakember nem is nevelt utódot a
helybeliek közül. A fazékmester, csak a saját fiát tanítgatta. Olvasztómestert, csak külföldről sikerült pótolni.
Ez időben a cseh üveggyári munkások tüntettek az üveg gépi gyártása ellen. Volt olyan cseh üveggyár, ahol a munkások összetörték a gépi berendezést.
1929. decemberét l „a kádkemence éjjel-nappal folyamatos üzemének megindulásával a nehéz fizikai munkát igényl , manufakturális síküveggyártás ideje lejárt. Helyét átadta az újnak, a korszerőbbnek.”
1930. január 30-án” pedig már Budapestre érkezett az els gépi gyártású üvegszállítmány.
1930. áprilisi végrehajtó bizottsági ülésen határoztak arról, hogy Tauber Sándor, aki a bécsi Merkur Banknál tejesített szolgálatot, illetményének meghagyásával a gyár tisztviselői állományába kerüljön, ahol a raktárigazgatásban és árukiadásban fog segédkezni.
1930. II. félévében kezdték meg a svéd típusú kemence bontását. A kemence tervezése az 1931. március 31-ével Unterreichhenauból a gyár állományába kerül , és ott az 1944-es bevonulásáig szolgálatot teljesítő Heinz Ottó mérnök nevéhez fűződik. A kádkemence építése az Unterreichenauból (a mai Szokolov) érkezett Hocher és Brand kemenceépítő szakemberek irányításával folyt. A kivitelezés mátraverebélyi, saját gyári és a salgótarjáni öblösüveggyári kőművesek nevéhez fűződik. Az átépítés november hó folyamán fejez dött be. A Siemens típusú kádkemencére az eredeti Fourcault- rendszer húzógépeket telepítették. 1931. február 11-én kezdték csak az elsőüveget húzni, mert elegendő árúval rendelkeztek.
Ezt a kemencét, több alkalommal átalakították, de 1966-ig a régi rendszerrel üzemel 738 t befogadó képesség kádkemence, az 1975. április 25-én történt végleges leállásáig, az ország legnagyobb kádkemencéjének minősült.

1931. április 10-i igazgatósági ülésen mintegy 50 ezer P-be kerül üvegraktár építését fogadták el, ahol a kedvezőtlen üzemmenet miatt felgyülemlett
becsomagolt üveget elhelyezhették.
1931. november 19-t l, 1932. július 27-ig tartó szünet után, december 16-tól ismét kénytelenek voltak felhagyni a húzással, mert készletük újból
jelent sen meg növekedett. Az üzem tehát 1932-ben csupán 4,5 hónapig termelt.
1932-ben a kormányzó a társaság vezérigazgatóját, Fehér Tivadart a közéletben és a gazdasági élet terén kifejtett munkájának elismeréseként,
kormányfőtanácsossá nevezte ki.
1933-ban két említésre méltó esemény volt, korszerűsítették a tűzoltógárda felszerelését, és állandó tűzoltócsapatot szerveztek. A másik, hogy az év folyamán kultúrházat építenek.
1934. március 25-én déli 12 órára hívták meg a vendégeket, a kultúrház dísztermében tartandó avatóünnepségre.
(a kantinberendezése 3915,90 P., a színházberendezés 1.589,23 P-be került). Ugyan ezen a napon választották meg Fehér Tivadar kormányf tanácsost, és Fischer
Ferenc bányatanácsost, Zagyvapálfalva község díszpolgárává.
1934-ben történt, hogy a IV. sz. húzógépet megszélesítették úgy, hogy ezzel lehetővé tették 130 cm helyett a 190-200cm nettó szélesség üvegtáblák húzását.
1935. év végén történt, hogy az 1932-ben használatba vett üvegraktárteteje, a nagy hó terhelés miatt beszakadt és tetemes kár keletkezett.
1936. év őszén javasolták a gyárgőzfűtésének továbbfejlesztését. Elsőként az új üvegraktárba, debdöntés született az üvegvágóba és a csomagolóba való bevezetésről is. A gőzfűtés gazdaságosabbá tétele érdekében, a láda, asztalos, samott, lakatos, villanyszerel és a matírozó műhelybe is bevezetik e fűtés nemet. A tervezett munka 23.000 Pengő bekerült.

1936. évben a gyár kútjai, a száraz nyári hónapokban nem tudtak kell vizet adni. A 60 német fok keménységű víz nem volt alkalmas
kazántáplálásra, mosásra és ivásra sem. Egy 3 éves építési program alapján 3 munkásház épülne a kolónia épületek helyén.
1937. november 1-én beköltöztek az új lakók, a kétegyenként 12 lakásos épületbe, amely hihetetlen gyorsasággal épült fel. A további két ugyan
olyan szerkezet lakóépületnél az építkezés befejeződött és az épület várhatóan 1938. június 1-én beköltözhet lesz.

1938. március 19-én helyezték üzembe az új mélykutat. A 100 m-es mélykút naponta 300 m3 vizet szolgáltatott. A víz 18 német fok keménység volt.
(Ezt a lágyvizet még a faluban lakók is kihasználták, volt, aki még a kismosáshoz is a gyári vizet használt. A babfőzéshez csakis a gyári víz
volt jó.)
1938-ban, az utolsó békeévben havi 200 P. fix fizetésből igen jól meg lehetett élni. Ezt az összeget pálfalván egy ügyes üvegvágó megkereshette.
Ugyanennyit fizettek a kiemelt mestereknek is. Az üzemvezető mestereknek 100-200 P volt a fizetésük. Szakemberek 90-170, a férfi
segédmunkások 70-80, a n i segédmunkások 65-70 P-t kaptak. A véglegesített kezd tisztviselőnek havi 120 P. volt a fizetése.
Azok a dolgozók, akik nem vállalati lakásban laktak, havi 20 P lakbértérítésben részesültek, és ingyen tüzelőt szállítottak a lakásukhoz.
A vállalati lakásokért nem fizettek lakbért, s t a világítási költséget, a szenet, a fát és ezek fuvarköltségét is a gyár fedezte.
1939-ben és a következ években a részvénytársaság a háborús légkör miatt nem várt építkezésekre is fel kellett hogy készüljön. A honvédelemről szóló
törvény és egyéb el írás rendelkezése alapján gyorsan megtette a szükséges lépéseket a gáz és szilánkmentes óvóhelyek létesítésére.
1939. februárjában m szaki leírások alapján a gyár salakszállító alagútjában mintegy 180 fő részére három, az igazgatói lakópincéjében az igazgatói lakás, az I. sz. tisztvisel lakóház és az iskolaépület lakóinak egy 37 személyes óvóhelyet alakítottak ki.
1939-es év még arról is nevezetes, hogy két új épülettel bővült a gyár lakásállománya, s ezzel befejeződött a három évre tervezett lakásépítési program, amely hat új 3 szintes munkáslakóház építését írta elő.  A 72 korszerűlakás, melyre 588.395 P-t fordított a társaság. Az V.- VI. számú  háromszintes lakóházat eleve 3 gáz és szilánkmentes óvóhellyel látták el mintegy 150 fér hellyel.1939. év végén kapott engedélyt a gyár, hogy az üzem belterületén az alsó kolóniasornál kb. 300 f részére egy db két bejáratú, három részes központi óvóhely és raktár létesítésére. Itt helyezték el az üzem légoltalmi parancsnokságát is.

A háborús veszély növekedése miatt 1940 végén kezdődött el –szintén a gyár területén- a Brezina-domb alján a 120 személyes légoltalmi óvóhely
és ment állomás létesítése. 1941. július 19-én az objektum használatba vételét kérhette a gyár vezetősége.
A korábban épült négy, háromszintes lakóház pincéjében 200 f részére létesítettek négy gáz és szilánkmentes óvóhelyet.
A kialakított üzemi és lakóépületi óvóhelyek és a gyár területén lévő parancsnoki óvóhely között telefon összeköttetés volt kiépítve. Az óvóhelyek
felszereléséhez tartoztak a szükség árnyékszékek, az önmentéshez szükséges szerszámok, ivóvíz készlet, ment ládák, hordágyak stb. Minden lakóépületi
óvóhelynek megvolt a kiképzett parancsnoka, mentőszakszolgálata. A lelkiismeretes felkészülést jellemezte, hogy az üveggyár, valamennyi gyári
lakosnak biztosította a szükséges gázálarcot. Már a légoltalmi gyakorlatok során is, kötelező volt a gázálarcot magukkal vinni az utcai tartózkodás esetén is.
Nógrád megyében a Nyilaskeresztes Pártnak többek között, Zagyvapálfalván volt legnagyobb létszámú szervezete. Az üveggyár dolgozóinak
98%-a párttag volt. (Katona Gyula egykori munkásigazgató szerint, az egész gyári létszámból 28 dolgozó nem volt párttag.)
1940. március 27-re összehívott közgyűlés, a kormányzó 20 éves országlási évfordulójának megörökítésére 40 ezer P-t szavazott meg a
zagyvapálfalvai munkásgyerekek új iskolájának építésére, ami azonban nem valósult meg.
1940 augusztusában, a második bécsi döntés határozata nyomán visszatérő Észak-Erdély és Székelyföld tovább b vítette a gyár piacát, mert csak
két öblösüveggyárat, a Bihar megyei feketeerdőit és a Szatmár megyei süllemedit csatolták vissza.
1941. áprilisában megtörtént az ország Déli részének visszacsatolása, amely a gyár forgalmának további növekedését okozta.
1938-ban kezd d , majd 1939-ben megélénkül és 1941-ben fokozódó antiszemita mozgalom hullámai a Zagyvapálfalvai Üveggyár Rt.-t is
elérték, de egyelőre „finomabb” formában.
1943. június 16-án bejelentik, hogy újabb műszaki átalakítások, beruházások révén 25%-al emelkedett a gyár kapacitása. (a kemencét
meghosszabbították 2-2,5 m-el.) Bejelentik továbbá, hogy a társulat „Üvegszigetel Alapanyagok Gyára Részvény Társaság” néven,
külföldi szabadalmak alapján üvegfonál és üveggyapot el állítására új vállalatot alapít. Ismertették, hogy a folyamatban lév tisztvisel és
munkás lakóház építési költség kerete 500.000 P-re rúgott.

1943. július 17-i utasításával, (95102/I. 1943. sz.) a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter szabályozta a táblaüveg elosztását, ami a zsidó iparosok és kereskedők háttérbe szorítását jelentette.
1943. késő őszén beindult az üvegfonalat gyártó üzem.
1944. május 1. Fehér Tivadar és a többi vezető sorsát véglegesen a néhány nap múlva a cégbíróságnak küldött alábbi szöveg beadvány pecsételte meg: Az 1540/1944 ME sz. rendelet 10. §-a értelmében részvénytársaságunk igazgatósági tagjai és igazgatói közül a következő személyek tekintendők zsidónak, …ezért a társaság törölte őket tisztségükből.

Az események után a zagyvapálfalvai telep vezetősége az alábbiak szerint tagolódott:
Kereskedelmi rész: Vezetője Göröncsér Ernő ker. üzemi aligazgató
Müszaki rész: Vezetője Baráth Gábor okl. mérnök, üzemi aligazgtó.
A munkaügyi feladatokat Bereznay Pál nyugd. főjegyző, munkaügyi előadó intézte annak az üzemnek a felelős vezetőjével és munkaügyi választmányával közösen, ahová a dolgozó tartozott
1944 nyarán a gyár termelésének fokozására, két nagy teljesítmény KOLLER gázgenerátort építettek be.
A keleti front helyzetének kilátástalansága miatt, újabb óvóhelyek építése kezdődött meg. A tiszti lakások és a kolónia között, valamint a
kastély épület mellett, a kolónia mögött, a Brezina hegyoldalba egy-egy tárna kihajtását kezdték meg. Mintegy 100 m-es egyenes irányú tárnák
végén, a szellőzés biztosítása céljából egy-egy légakna készült el. A két tárnát egy nagy szelvény vágattal kötötték össze. A vágat középső
részén, egy oldalhajtásban kapott helyet a parancsnoki részleg, és a mentőállomás. A gyártelepen lakók itt tartózkodtak a front átvonulása
idején. Az óvóhely építése folyamatosan, három műszakban történt. Az építésben részt vettek a gyári segédmunkára vezényelt zsidó
munkaszolgálatosok is. Szállásuk a gyári kultúrterem, és a községi kultúrház nagyterme volt.
1944. június 26-án tartott közgyűlés után, az egyre rohamosan romló helyzet megpecsételték az üveggyár sorsát is. A háború utolsó szakasza a gyár
szomorú korszakának kezdetét jelentette.
1944. októberében, az ún. magyar-német vegyes bénító-bizottság, tárgyalásokat kezdett a gyár vezetőségével, hogy miként hajtsák végre a gyár előírtmegbénítását.
1944. november 4-én a gyár arra kényszerült, hogy beszüntesse a termelését. A kemence vissza temperelése 14 napig tartott. November 20-án  megkezdték a húzógépek szokásos szétszerelését.
1944. december 1-én az üzem megbénítása céljából megindult a húzógépek teljes szétszerelése. A leszerelt gyári berendezések, a becsomagolt üveg s még a becsomagolásra váró üvegnek, valamint a kitelepülni kívánó munkások és családtagjainak (500 f kitelepítését tervezték.) Teplitz-Schőnau-ba történő elszállítására 500 db. vasúti kocsit igényeltek. 1944, december 11-én, csak 13 db. vasúti kocsi érkezett a gyárba, ezekbe a gyári gépeket rakodták be. A 6 db. komplett üveghúzógép, és más üzemigépek (termelő és szerszám). A berakodást végzők iparkodtak az időt húzni, hogy minél kés bben legyen az indulásra készen a szerelvény. Voltak, akik egyes fontos gépet megpróbáltak elrejteni, sikertelenül.
1944. december 17-én a gyári gépekkel, és egyes üveggyári családokkal együtt a szerelvényt útnak is indították. (két vagonban a kitelepülők voltak elhelyezve és részükre egy vagon szenet biztosítottak.) A szerelvény végül is Aussis-ig, a mai Usti nad Lambem-ig jutott el.
1944. december 25-én, 17 óra tájban a szovjet katonai egységek birtokukba vették Zagyvapálfalvát. A harci események során a síküveggyár 3 helyen - szénraktár, generátor falazata és a húzóüzem déli homlokfala - kapott belövést. A helybeli dolgozók és családtagjaik a nehéz napokat a gyár 10 óvóhelyén vészelték át. A gyár élére szovjet katonai parancsnokot neveztek ki Pazsnyikov főhadnagy személyében.

1945. január első napjaiban szovjet csapatok az üveggyári lakótelep 7 épületében, (a családok összeköltöztetésével) Fehér féle kúriában, a kultúrotthonban, és a rk. plébánián hadikórházat létesítettek. A gyár laboratóriumában működött a műtő , és a boncoló.

1945. február, a gyár munkásai bejártak a volt munkahelyükre, és amit lehetett rendbetettek. Az üzemi villanyszerel k, a szénbányák 10 kV-os
szerel részlegével együttm ködve, helyre állították a csókási 10 kV-os hálózatot, amely a gyárat villamos energiával ellátta.
Az acélgyári villamosközpont generátorával temelt villamos energia 1945. január 3-tól, ezen a bányai tulajdonban lév vezetéken jutott el az
üveggyárba, majd a lakótelepre és kés bbi id ben az alsópálfalvára is.
1945. márciusában, a szovjetparancsnokság hadisarcként lefoglalta az üvegkészletet – kb. 900.000 m2- amelynek egy részét el is szállította. A
nagyobbik részét azonban bérmunkával felvágatta a gyár üvegvágóival. Ezért bért fizetett, és így már tudtak munkabért fizetni.
1944. májusában, a háború befejezése után, megindult a gyár helyre állítása.
Minthogy az elhurcolt gépek visszaszállításának csehszlovák részről való engedélyezése nagyon elhúzódott és bizonytalannak látszott, a vállalat 1945
nyarán a termeléshez feltétlen szükséges gépeket Magyarországon megrendelte és részben saját m helyeiben készítette el. Alkalmazottjainak
áldozatos és kitartó munkája segítségével sikerült az üzemet 1946. június végére rendbe hozni.
1945. június. A termelés megindításához szükséges gépeket, a már életképes magyar vállalatoknál rendelték meg, a LAUB cégnél, a 6 db üveghúzó
compaund egyenáramú motort, a hozzátartozó szabályzó ellenállással. Nagyobb részt a gyár saját műhelyében, és a Salgótarjáni Vasöntöde ésTűzhelygyárban készült a gépi berendezés.  A kemence átépítése részben használt anyaggal történt. 1946. július 30-án, Ausztriából megérkezett az els 300 t. amóniákszóda. Azonnal befűtötték a generátorokat és megkezdték a kemence felfűtését.

1946. augusztus 25-e ünnepnek számított a gyárban, ekkor húztak először 659 nap múltán ismét üveget Az újjáépítés időszakában az üveggyártás ismét
el térbe került.
1946. augusztusában az üvegfonal üzemet Budapestre telepítették
1947. július 9-e óta szünetel az üveghúzás. A javítási időszakban átépítést nyert a kádkemence. Egyes üveghúzó gépeket megszélesítettek, és visszakerültek az eredeti helyükre az időközben Csehszlovákiából hazaszállított belga gyártmányú gépek, és az üveghúzó compaund motorok is.
1947. augusztus 1-én, megszületett az új Forint. Sikerült az inflációt a megjelenő forinttal megszüntetni, s így a pénz értéke megszilárdult.
1947. augusztus 1-én indult a 3 éves terv.
1947. október. 2-án, a kemence javítása után megindult a folyamatos üveghúzás. (A kemencét 19-20 nappal korábban gyújtották be) Az 1947. decemberi t z el tt
már elérték a 11 ezer m2/nap átlagot.
1948. március. 31. A 79,4 %-ban külföldi (amerikai, angol, csehszlovák, francia, és svajci) érdekeltségű Zagyvapálfalvai Üveggyár Részvény Társaság,
össznépi tulajdonba vételér l a törvényerej rendelet 16.§-sa rendelkezett.
A gyár visszamenőleges hatállyal került össznépi, állami tulajdonba.”
(
1948. március 31-én, a Magyar Iparügyi Miniszter a Zagyvapálfalvai Üveggyár Rt.-hez vállalatvezetőt rendel ki, Ivánfi Gyula személyében.
1948. április 16.-án új vállalatvezet t rendeltek ki az üveggyárhoz, Katona Gyula személyében. A vállalatot Katona Gyula csak rövid ideig igazgathatta, mert
fels bb utasításra az öt elemi osztályt végzett vállalatvezetőt beiskolázták.
1948. április 21.-én az üveggyárban, a két Munkás párt (az M.K.P. és az Sz.D.P.) alapszervezete egyesült.
1949. március 30.-án az üveggyárban megválasztják az új Üzemi Bizottságot.
1949. április 22-e volt az utolsó termel nap, és augusztus 10-én indult meg újból az üveghúzás.
1949.-ben az üveggyárban a nők foglalkozási aránya 18,5 %, 127 fő.
1949. május 30.-án Katona Gyula beiskolázása miatt, Pál Gyulát nevezik ki vállalatvezetőnek. (1951. szeptember. 10.-ig.)
1949.-ben korszer űsítik a homokmosó, és a homok-előkészít üzemet. (A mosást és a szitálást egy művelettel végzik el.)
1954. évben a síküveggyár termelési mutatói visszaestek az 1948.-as évi szintre.
1956-ban a gyár dolgozói a forradalom és a szabadságharc alatt derekasan helytálltak, mert az egész szénmedencében itt folyt egyedül termel munka.
1957. októberében kezd dtek el az új üzem, a Zagyva II. építésének munkálatai.
1960. június. 1-től már üveget termel a Zagyva II. új üzem.
1962-ben befejeződik a nagyszabású rekonstrukció, a 150 millió forintos beruházás. Ennek során úszó nélküli új kemence, 3 szovjet üveghúzógép,
szociális épület, generátortelep, transzformátorállomás, vágóm hely, került felépítésre.
1965-ben megkezdik az edzett biztonsági üveg gyártását.
1975. április 25-én kiengedik az üveget a Zagyva I üzem kemencéjéből, és az ország legnagyobb kádkemencéje, örökre beszüntette a termelést.
1985-ben, a Zagyva II. üzem és a vágóm hely helyén épült a japán érdekeltség üveggyapot gyártó üzem, a THERWOOLINE.
1985. május 1-én begyújtották és belépett a termelésbe a Zagyva III-as üzem 9 gépes Fourcault-kemencéje.
1988-ban a Zagyva III. kemencénél, az üvegminőség javítása céljából a japán ASAHI rendszerrel kombinálták az üveggyártást.
1989. április hóban, Juhász Gyula átvette a vezérigazgatói kinevezéséről szóló dokumentumot.

1989. október 4-én az üveggyapotgyártó üzem ünnepélyes avatása alkalmából, rendkívüli közgyűlés összehívására is sor került.
A további években elkezdődött a pálfalvai üveggyártás hanyatlása. Amit a háború alatt, és a háború után az üveggyár 3 mérnöke és egy lelkiismeretes adminisztratív vezető, valamint az üzemet magáénak érző több száz dolgozó produkált, azt a későbbi idők 120 diplomás dolgozójának munkája nem tudta megtartani.
„ A síküveggyár leépítése, megszüntetetése különösen fájdalmas volt. Ez a gyár külön kálváriát járt meg. 1991. június 1-én, 7 millió dolláros amerikai csúcstechnológia megvásárlásáról, 1991. augusztus 3-án, már arról olvashattunk, hogy vészhelyzetben van a gyár: 300 főt terveznek elbocsátani. 1992. nyarán Dr. Botos Balázs államtitkár úgy vélte: ”Nem kívánjuk visszafejleszteni a síküveggyártást ” (június 2.). Tóth Sándor vezérigazgató szerint a „gyárnak biztos piaca van”. (június 3.) Mindehhez képest néhány hónap múlva a bankok kezére került a gyár. (1993. január 2.).

1993. november 25-én már megismerhettük az új tulajdonosok döntését: Salgótarjánban megszüntetik a síküveggyártást, és a kemence lehűtése után meg is kezdték a Zagyva III. kemence bontását. (1994. március 18.). Sem az állampolgár gyár megmentési szándéka (1993. december 21.), sem a Suzukival a szélvédő gyártására lekötött 125 millió forintos beruházás (1994. február 4.) nem változtatott azon a tényen: a gazdasági érdekcsoportok felfogása értelmében Salgótarján – Zagyvapálfalván egy 100 évesnél nagyobb múlttal rendelkezőgyár megszűnt, a hozzákapcsolt és értékként számontartott szakértelem lenullázódott.”
Ezzel pálfalván örökre befejeződött a táblaüveggyártás