Lutetia Hungarorum Viharos történelme során a városnak úgyszólván minden írott és épített emléke elveszett.
A települést először egy IV. Béla korából származó okirat említi 1247-ben Luchunch néven. A város történelmének legfontosabb pontja az 1451-es Losonci csata. Ekkor Ján Giskra /Jiskra huszita serege vereséget mért a Hunyadi János által vezetett, létszámfölényben lévő magyar seregre. A csata ideje alatt Ján Giskra katonái felperzselték a várost, hogy ne tudjon menedéket nyújtani a magyar seregnek. Bethlen Gábor 1622-ben a királyi koronát őriztette Losoncon egy ideig. Török, labanc, kuruc egyképpen dúlta, ráadásul a pestis is tizedelte a városkát. 1849. augusztus 7-én kozákok égették fel, mert Beniczky Lajos gerillái itt támadták meg a cári sereg egyik utóvédjét.
Trianont követően Nógrád területének 42,3 %-a, összesen 117 település, közöttük a komoly fejlődésen keresztülment Losonc került az új Csehszlovák államhoz.

1910-ben 12 939 lakosából 10 634 magyar, 2001-ben 28 332 lakosa közül már csak 3713 vallotta magát magyarnak.

Losonc szülötte Kármán József , író. Az itteni temetőben nyugszik Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc titkára, valamint Sükey Károly, az 1848-as márciusi ifjúságnak egyik neves tagja. Lehár Ferenc ifjú katonakarmester korában az ittenei ezrednél működött. 1845-ben itt lakott Petőfi Sándor egy ideig.

Fejezetek Losonc történelméből.

A város "főtere" a Kubinyi tér

Trianon után már Köztársaság tér, a Kossuth szobor is eltűnt a térről.

Itt még áll a szobor. Valamikor tervbe vették a szobor restaurálást. 2008-ban a maradványai még meg voltak.

Az első bécsi döntést követően Országzászló került a Kossuth szobor talapzatára.  Ma "Nógrád Védőinek" állít emléket.

A képeslapokat a profila.hu különböző árverési oldalairól gyűjtöttem össze.

Folyt.köv.