Egy bácskai szentkút, illetve nem is egy, hanem egy iker.Egy bácskai szentkút, illetve nem is egy, hanem egy iker.

A kegykápolna belső falán lévő márvány emlékkö szerint Schmidt Sebestyén mézeskalácsos és felesége épitette a kápolnát az 1700-as években. A kegykép valamivel későbbi ismeretlen festő műve. A ferencesek Historia Domus-a szerint a kápolnát 1811-ben építették, az oltárt Szűz Mária születésének tiszteletért szentelték. Ezért a kegyhely főbúcsúja Kisboldogasszony ünnepén van (szeptember 8).

A magyarok szerint valamikor egy Mária-kép függött itt egy fán, és egyszer egy vándorlegény pihent meg alatta. Szegénységén és árvaságán, szomorú sorsán kesergett, amikor egyszerre csak vízcseppek hullottak a karjára. Mivel eső nem esett, a legény kíváncsian lesett föIfelé és úgy látta, hogy a Szűzanya szemeiből hullanak rá a könnyek. A Szűzanya meg is szólalt t, azt mondta, hogy merítsen vizet a forrásból. Forrást előzőleg sehol sem látott a vándor, de csodás módon Mária könnyeiböl forrás fakadt. Megmosakodott benne, és lelkileg teljesen megújult.

A szerbek elbeszélése szerint egy magyar és egy szerb diák vándorolt ezen a tájon, amikor farkasok támadták meg őket. Ekkor észrevették a közelben egy magas fán a Szűzanya képét. Hozzá fohászkodtak, és megmenekültek. Csodálatos módon a farkasuk sem bántották őket. A veszély elmúltával egy közeli fa alatt találtak két forrást, egymástól nem messze. Megfogadták, hogy ezt a helyet a Boldogságos Szűz Máriának fogják szentelni, ki-ki saját hitvallása szerint.

És azóta is az egyik forrás körül a katolikusok, a másik forrás körül pedig a görög-keletiek szoktak imádkozni. A hely neve a déli szláv nyelveken Vodica, ami magyarul annyit tesz: vizecske , utalva ezzel Mária könnyeire. Történelme ködbe vész. Okmányokból csak annyi ismeretes, hogy a két forrás mára a XVIII. század folyamán vallásos tiszteletnek örvend.