Egy új korszak kezdete: Schengen

Az utolsó ellenőrzés

Még zárva Ipolytarnóc-Kalonda

Határnyitók

Szabó Tibor Ipolytarnóc polgármesterének beszéde:

Tisztelt önfeledten, boldogan ünneplő magyar és szlovák állampolgárok!!!

- Örömtüzek égnek a lelkekben, szűkebb hazánkban Nógrád megyében, mert a Jézuska elhozta nekünk karácsonyra a sorompók nélküli magyar-szlovák államhatárt.

- Messzire világító, energiát sugárzó tábortüzek is égnek Ceredtől Somoskőújfalun át Ipolytarnócig, Kalondától Szobig az Ipoly mentén egészen a Duna torkolatáig.

- A két nemzet barátként gondolkodó, érző polgárainak öröme eggyé kovácsolódott.

- Templomaink harangjainak zúgása hirdette azt, ami a mai napon végleg bebizonyosodott:
EURÓPA egy és oszthatatlan, EURÓPA közös, Európa nem sajátítható ki, sem politikailag sem pedig gazdaságilag a megbélyegző, megkülönböztető égtáji elnevezés szerint!!!

- Boldog, örömteli érzés ma magyarnak és szlováknak lenni, de mi holnap, holnapután és azután is azok akarunk lenni.

- 2004. május elsején az EURÓPAI UNIÓHOZ történő csatlakozásunk napján nem mentünk EURÓPÁBA, hiszen ott voltunk, ott vagyunk és a jövőben is EURÓPÁBAN maradunk.

- A temetők csöndjében nyugvó déd-és nagyszülők, szeretett édesanyák, édesapák, barátok, rokonok, gyermekkori játszópajtások! Ti nem érhettétek meg ezt a dicsőséges napot. Nem lehet, nem szabad nem emlékezni, gondolni rátok.

- Határőr parancsnokok, határőrök százai kötődtek Ipolytarnóchoz rövidebb-hosszabb ideig a sorkatonai szolgálat révén, majd önként, élethivatást vállalva.

- Nem lehet feledni az iskolai határőr foglalkozásokat, a daltanítást, nyomelemzést, a határt őrző határőrök térdig érő bőrcsizmáinak csikorgását a fagyos hóban indulva a szolgálati helyre, a hűséges kísérőjüket, a farkas kutyákat, a géppisztolyát önmaga ellen fordító határőrt, de a leszerelés küszöbén álló határőr tragikus halálát sem itt a közeli hegygerincen.

- Legendává vált emlékképek villannak elő az egykori VÁM tisztségviselőkről. Ki ne emlékezne
o Szakolczai Polikárpra
o Pilisi Sándorra
o Ifjú Gonda Pálra
o Vagy a magyar nyelvet oly ízesen törő szlovák VÁM-osra „Stefka úrra”!

- A mai nap üzenetet is hordoz Magyarországon és Szlovákia legfőbb politikusainak, közjogi méltóságainak: Mi itt a végeken évtizedek óta békésen élünk egymás mellett nemzeti, vallási, állampolgársági, anyanyelvi hovatartozástól függetlenül. A megbékélést lehet akadályozni, szítani ideig-óráig, de a józan emberi akarat előbb vagy utóbb úgyis győzelmet arat.

- Az akadémikus, soha meg nem válaszolt s válaszolható kérdések úgy kezdődnek: Mi lett volna ha….

- Igen! Mi lett volna ha 1956-ban Magyarország, 1968-ban Csehszlovákia nem a szocializmust építi tovább, hanem ahogy tanították, a rothadó kapitalizmus újkori alapjait kezdi el lerakni?

- Vajon mikor tűntek volna el a sorompók?

- 1920. júniusának fájdalmas történéséhez már nem is megyek vissza, mert annak alakulására nem voltunk, nem is lehettünk befolyással, hiszen akkor még az a gólya sem bújt ki a tojásból, amelyik minket később hozott.

- Annak tragikus drámáját csak akkor tudnánk átélni, ha innen hazamenvén fegyveresek állnának házunk kapujában és azt mondanák:
Ez a ház, ez a föld, ez az udvar, ez az autó nem a tiéd többé!
A tűzhelyen álló töltött káposztából sem ehetsz már! Menned kell, de azért kér bőröndnyi ingóságot magaddal vihetsz a vasútállomásra, ahonnan marhavagonnal utazol el szülőföldedről!

- Vajon zaklatott világunk, békéhez, kényelemhez szokott embereként talpra tudnánk-e állni újra egy ilyen helyzetből?!

- Imádkozzunk csendesen, hogy ez soha senkivel ne történhessen meg többé tartozzon bármelyik nemzethez is. Éppen elég vért fogadott már be EURÓPA földje.

- Ma még fel sem tudjuk fogni, hogy a sorompók, időkorlátok nélküli országhatárral mekkora kincset kaptunk ajándékba.

- Ezzel az értékkel jól kell, jól fogunk sáfárkodni, ki kell érdemelnünk, meg kell becsülnünk.

- Bizakodással, előremutató reményekkel telve tekintünk előre!

- Gyermekkorunktól kezdve ezernyi kedves emlék köt Losonchoz. A fő utca egykori olajos padlózatú boltjai, az első városi kirakat látványa. Iskolatáskák, stoplis futbalcipők, melegítők, a Vasút utca füstös kocsmája, a piros „MOTORKA”, a „Kakasos” templom, egy pohár hideg PIVO a nyári kánikulában mind-mind azt juttatja eszünkbe, milyen fájdalmas volt, amikor az 1980-as évek közepén bezárt a határátkelő.

- Ott leszünk a Vilkei Csemadok Fesztiválon, Kalonda rock koncertjein, részesei leszünk a Rappi májusfa állításának, de a Mucsinyi májusfa döntésének is. Vígan rúgjuk a labdát majd Terbeléden és Busán, szeretnénk fürödni a rappi AQUA parkban, s jó lenne utazni LOSONCRA vonattal is. Megszállhatnak majd a Christina Park Hotelban, reményeim szerint dolgozhatnak az AVANT által Ipolytarnócon építendő házgyári üzemben és bízvást reméljük, gyógyulhatnak majd a Litkei melegvizes fürdőcentrumban is.

- A Duna talpra állította Esztergom és Párkány között egykori hídgyermekét.

- Az Ipoly fölött is szövődnek a köldökzsinórok. A többnyire nyugodt, de olykor szilaj vízfolyam már alig várja, hogy újra betekinthessen a fehérnép szoknyája alá.

- De a fodrozódó víz tétován kérdezi: hová tűnt a Kalondai vízimalom, miért nem gágoknak a fehér tollú libanyájak, s merre jár a rét boglyáinak serege….? Hova lett megannyi régi szép emlék?

- Hihetetlen! Átballaghatunk, átúszhatunk az Ipolyon a víz nagyságainak függvényében. A döntéseknek, történéseknek csak a józan ész fog határt szabni!

- Néhány perccel ezelőtt nagy fejezet ért véget mindkét nemzet életében. Határőrök, jövőbeni emberi sorsok váltak bizonytalanná válaszút elé állítva: Döntened kell, hogyan tovább!

- A sorompóbontás bölcsőjénél már most van egy közös magyar-szlovák állampolgári akarat: A bűnözők, a betörők, a tolvajok nem kívánatos személyek a határ egyik oldalán sem!
- Együttes akarattal közösítjük ki azt a boltot, vendéglőt, áruházat, vállalkozást, ahol nem szívesen fogadnak azért, mert szlovák vagyok, azért mert magyar vagyok!

- Minden ember álmodik!

- Az álom játék, mint az élet!

- Krúdy Gyula Álmos könyve szerint „szép időt” jelent, ha valaki sorompóval álmodik!

- Adja Isten, hogy így legyen!

- Szép időt Magyarország!

- Szép időt Szlovákia!

- Szép időt mindnyájunknak!

Ipolytarnóc, 2007. december 20.

Szabó Tibor
Ipolytarnóc polgármestere

Kiegészítések:
- Schmidth Károly, Barna András, Tihanyi Vilmos, Farkas György, Kiss István parancsnokok irányították Ipolytarnócon a határ őrizetét az elmúlt négy évtizedben.

- 2007. december 21-ének első perceiben Donkó Zoltán ipolytarnóci illetőségű hivatásos határőr történelmet írt, mert ő volt az, aki utoljára nyitotta fel a sorompót Ipolytarnóc és Kalonda határában.

- Fekete Ferenc egykori hivatásos határőr karancskeszi lakosként szintén történelmet írt, mert gépkocsijával ő hajtott át legelőször a szlovák-magyar államhatáron a sorompó felnyitását követően. Sorompó nyitó

Búcsúzó határőrök

2008. január elsejével megszűnt a Határőrség.

A Rendőrségbe integrálódva látják el feladataikat az egykori határőrök.