“S áthaladt itt a Budapest–Kassa 2. számú állami főközlekedési út is, amely először a Szécsénykovácsi–Hugyag közti hídon keresztezte az Ipolyt. A fahidat 1849-ben Görgey felgyújtotta, de akkor, abban a nyomorúságos időben is gyorsan újjáépült. 1894-ben pedig már háromnyílású rácsos acélhidat emeltek itt, hogy 1944-ben legyen mit felrobbantaniuk a németeknek. Az orosz hadsereg még használhatóvá tette, de a „boldog békeidők“ elsöpörték szerkezetét, csak az üres mederpilléreket és a hídfőket hagyták meg. Az említett főközlekedési útvonal a közeli Pőstyénpusztánál keresztezte másodszor a folyót. Ezen a régi átkelőhelyen lehetett legegyszerűbben Szécsénybe is eljutni. 1894-ben az itteni fahidat is modern acélhidakkal váltották fel. A két hídfő ma is épségben áll, s remélhetőleg rövidesen a két partot is összekötik, s akkor Kovácsi ismét kikerül az Isten háta mögül. És teljesülhet itteni idős adatközlőm álma is: egyszer elmehet még gyalog a hídon át a szécsényi templomba, ahol lánykorában oly gyakran állt a szép kovácsi viseletet magára öltve az oltár előtt.”

Tovább is van...