"...

Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott

...

Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,... / Petőfi: Salgó /

Télidőben felmenni a várba egy kalandtúrával felér. Lennt a városban hónak már nyomát sem látni, itt jégpáncél fogadja a bátrakat.

Lassan, de építgetik a várat, régi falak emelkednek újra, és ilyen faragott látképek segítenek eligazodni a panorámában.

Somoskő

Karancs

Tiszta időben a Kárpátok csúcsait /Lomnic/ is lehet látni