"Hosszan tartó
őszi esőzések
áztatják, mossák
a Pécskő domb romjait.
Mint a füst hömpölyög
a vakfalú köd.
Szemét -rongyos a domb,
zötyög, pötyög
sárga, tépett lomb.
Törött karú árva fák
recsegése járja át
az ócska telepet,
amit mulandó ősiség
nyakig belepett
az új város peremén.
Viskók tája, elhagyatott,
elhanyagolt:
minden lakó cigány
letörten elesett:
nem is lehet más,
mint amilyennek született." /B. J./

Cigánydomb /Megyei könyvtár gyűjteménye/